Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
293/4. A tátongó csapóajtó — A gravitáció mechanikai diadala
A megolvadt vörös pecsét alól felszabaduló fémkar egy utolsót rándult, majd egy tompa, fojtott puffanással elengedte a padlóba süllyesztett csapóajtó zárját. A nehéz tölgyfa lap lassan, de kérlelhetetlenül nyílt meg a hátráló vevő mögött, feltárva a mélyraktárba vezető, koromsötét aknát.
– Hátráljon! – sziszegte Mr. Henderson, alig mozdítva a szájszélét, miközben a platform makacsul csúszott tovább a sötétség felé. Az Antikvárius dühösen pislogott rá, de feszült teste minden porcikájával azon igyekezett, hogy porcelánszerű merevséget mutasson a gőzben, nehogy lelepleződjenek a vevő előtt.
A vevő azonban nem hallotta a suttogást. Tekintetét a két „gépemberre” szegezte, akik – meggyőződése szerint – épp a megsemmisítésére törtek. Tett egy bizonytalan lépést hátra, ám a sarka nem talált szilárd talajt. Karjaival vadul kalimpálva próbált egyensúlyozni az akna peremén, miközben a nehéz bőrszütyő kicsúszott a kezéből. A zacskó egyenesen a mozgó zöld posztóra pottyant, pontosan az Antikvárius sajgó lábfeje elé.
– Állj! Segítség! – sikoltotta a vevő, de a gravitáció könyörtelenül végezte a dolgát. Egy utolsó, elkeseredett kapálózással elnyelte őt a mélyraktár hűvös sötétsége, ahonnan csak egy távoli, tompa puffanás és a szellőzőnyílásból feláramló por jelezte a földet érést.
A kirakatban hirtelen baljóslatú csend lett, amelyet csak a futószalag halk durrogása tört meg. A két megmaradt alak tehetetlenül sodródott a nyitott akna széle felé, miközben a padlórésből négy apró, fénylő szempár villant meg a mélyben.
– Hátráljon! – sziszegte Mr. Henderson, alig mozdítva a szájszélét, miközben a platform makacsul csúszott tovább a sötétség felé. Az Antikvárius dühösen pislogott rá, de feszült teste minden porcikájával azon igyekezett, hogy porcelánszerű merevséget mutasson a gőzben, nehogy lelepleződjenek a vevő előtt.
A vevő azonban nem hallotta a suttogást. Tekintetét a két „gépemberre” szegezte, akik – meggyőződése szerint – épp a megsemmisítésére törtek. Tett egy bizonytalan lépést hátra, ám a sarka nem talált szilárd talajt. Karjaival vadul kalimpálva próbált egyensúlyozni az akna peremén, miközben a nehéz bőrszütyő kicsúszott a kezéből. A zacskó egyenesen a mozgó zöld posztóra pottyant, pontosan az Antikvárius sajgó lábfeje elé.
– Állj! Segítség! – sikoltotta a vevő, de a gravitáció könyörtelenül végezte a dolgát. Egy utolsó, elkeseredett kapálózással elnyelte őt a mélyraktár hűvös sötétsége, ahonnan csak egy távoli, tompa puffanás és a szellőzőnyílásból feláramló por jelezte a földet érést.
A kirakatban hirtelen baljóslatú csend lett, amelyet csak a futószalag halk durrogása tört meg. A két megmaradt alak tehetetlenül sodródott a nyitott akna széle felé, miközben a padlórésből négy apró, fénylő szempár villant meg a mélyben.
Ebben a részben
Szereplők
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Helyszín
- fo-helyszin
- melyraktar
Előző jelenet szereplői
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.