Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
292/4. A visszaküldött küldemény — Vissza a feladónak
A henger szédítő sebességgel forgott, s a filcbevonat finom porfelhőt kavart üreges papírtestük köré. A nehéz gumibélyegző szinte súrolta Mr. Henderson kartongallérját, amikor a mechanika egyetlen precíz, nedves klattyanással rányomta a hivatalos stemplit az Antikvárius háti hajtásaira: „Postadíj kifizetve – Vissza a feladónak”.
A várt összezúzás helyett egy rugós acélkar mozdult, és a két férfit szorosan bepólyálta egy tekercs vastag, barna csomagolópapír. A durva kenderzsineg önműködően hurkolódott köréjük, egymáshoz préselve Mr. Henderson gipszízületeit és az Antikvárius sípoló selyempapír tüdőjét. Mielőtt tiltakozhattak volna, a porszívócső éles szippantással szippantotta be a csomagot, és a sötét alagúton át kilőtte őket a magasba.
A száguldás alig tartott pár pillanatig. A landolás meglepően puha volt: egy zöld posztóval bevont felületre érkeztek, ahol a barna papírborítás gépiesen lecsavarodott róluk. A mélyraktár nyomasztó sötétségét hirtelen felváltotta az antikvárium megszokott, sárgás lámpafénye.
Mr. Henderson kábultan nézett körül. A bolt kirakatában ültek, kifogástalanul élére hajtogatva. A nyakukban lógó finom madzagon egy apró, árcédulának beillő kartonfityegő ingott: „Különleges gyűjtői darabok. Használt, de megkímélt állapotban.”
Az Antikvárius megpróbált felháborodni, de a torka csak szárazon zizgett, mint egy elfeledett regény utolsó lapja. Nem a raktár tulajdonosai voltak többé, hanem a saját leltáruk legújabb árucikkei.
Ekkor az utcai ajtó feletti sárgaréz csengő élesen megcsordult, és egy széles kalapos, sötét alak lépett át a küszöbön.
A várt összezúzás helyett egy rugós acélkar mozdult, és a két férfit szorosan bepólyálta egy tekercs vastag, barna csomagolópapír. A durva kenderzsineg önműködően hurkolódott köréjük, egymáshoz préselve Mr. Henderson gipszízületeit és az Antikvárius sípoló selyempapír tüdőjét. Mielőtt tiltakozhattak volna, a porszívócső éles szippantással szippantotta be a csomagot, és a sötét alagúton át kilőtte őket a magasba.
A száguldás alig tartott pár pillanatig. A landolás meglepően puha volt: egy zöld posztóval bevont felületre érkeztek, ahol a barna papírborítás gépiesen lecsavarodott róluk. A mélyraktár nyomasztó sötétségét hirtelen felváltotta az antikvárium megszokott, sárgás lámpafénye.
Mr. Henderson kábultan nézett körül. A bolt kirakatában ültek, kifogástalanul élére hajtogatva. A nyakukban lógó finom madzagon egy apró, árcédulának beillő kartonfityegő ingott: „Különleges gyűjtői darabok. Használt, de megkímélt állapotban.”
Az Antikvárius megpróbált felháborodni, de a torka csak szárazon zizgett, mint egy elfeledett regény utolsó lapja. Nem a raktár tulajdonosai voltak többé, hanem a saját leltáruk legújabb árucikkei.
Ekkor az utcai ajtó feletti sárgaréz csengő élesen megcsordult, és egy széles kalapos, sötét alak lépett át a küszöbön.
Ebben a részben
Szereplők
- az-antikvarius
- mr-henderson
Helyszín
- antikvarium-hatso-szobaja
- melyraktar
Előző jelenet szereplői
- az-antikvarius
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.