Véget nem érő történet

Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő

292/1. A rezgő ezüstvilla — A papírtestek frekvenciája

A mélyraktár sötétjéből felzengő ezüstös búgás hullámai pillanatok alatt elérték a tölgyfa szekrény tövét. A négy miniatűr könyvvizsgáló egyszerre torpant meg, tűvékony fecskendőikkel a levegőben kalimpálva. Az apró Antikvárius zavartan megigazította drótkeretes szemüvegét, de a tisztán csengő akusztikus rezgés már végigsöpört a száraz padlódeszkákon.
Az óriási papírmasé Antikvárius kartonból formált térdei rezegni kezdtek, mint egy túlhangolt nagybőgő húrjai. A fűrészporos szagú levegőbe burkolódzó Mr. Henderson merev szemei előtt a tér finoman megremegett: a hangvilla által gerjesztett frekvencia nem lerombolta, hanem felszíni páncélként összeforrasztotta a száraz rostokat.
– Ez nincs benne a leltári protokollban! – visította a mikroszkopikus hasonmás, miközben a gombostű méretű szivattyú felmondta a szolgálatot. – Ki hagyott akusztikus hangvillát a harmadik polcon?!
A tiszta hang egyre élesebb lett. A négy apró, tweed-zakós alak nem bírta a nyomást; fülüket befogva gyorsan visszakúsztak a szellőzőnyílás sötétjébe. A két óriás dermedtsége lassan engedett, ám a felületük változatlanul száraz maradt.
Mr. Henderson óvatosan megkocogtatta a saját homlokát. A hang kongó és üreges volt, akár egy üres fadobozé. A raktár mélyén ekkor a korhadt könyvkupac alól egy apró sárgaréz csengő halk, fémes koppanása válaszolt.
Ebben a részben

Szereplők

  • az-antikvarius
  • mr-henderson

Helyszín

  • melyraktar

Előző jelenet szereplői

  • az-antikvarius
  • mr-henderson

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.