Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
289/8. A prémium enyv — A legfinomabb kötés ára
A sárgaréz zsebóra mutatói őrült tempóban pörögtek visszafelé, amit az Antikvárius azonnal a helyzet magasztosságával magyarázott. „A prémium zónában az idő kincs, kedves Hendersonom! Nyilvánvalóan felgyorsítják a várakozási időt, hogy azonnal a legfinomabb falatokhoz jussunk” – suttogta izgatottan, miközben a gőzölgő vaskapu lassan, méltóságteljesen feltárult előttük. Az édeskés enyvszag sűrűbbé vált, de az Antikvárius ezt is könnyedén elütötte azzal, hogy ez csupán a VIP-vendégeknek szánt mandulikőr párolgása.
Odabent vakító fény fogadta őket. Egy elegáns, bársonnyal borított kerek asztal állt a szalag végén, rajta két kristálypohárral és egy ezüst tálcával, amelyet egy kecses, sárgaréz mechanikus kar tartott. Mr. Henderson óvatosan megérintette a zsebébe tűzött sárga papírnapernyőt, és megkönnyebbülten felsóhajtott. Úgy tűnt, a gyári bürokrácia útvesztője után végre valóban megérkeztek a megérdemelt pihenőre. Az Antikvárius büszkén húzta ki magát: „Látja? A rend és a minőség mindig elnyeri méltó jutalmát.”
A sárgaréz kar ekkor mozgásba lendült. Nem a poharakat nyújtotta feléjük, hanem precíz, sebészi mozdulattal megragadta a Henderson zsebéből kiálló sárga papírnapernyőt. A napernyő nyele valójában egy apró, edzett acélból készült kampó volt, amely most egyetlen rántással a magasba emelte a férfit. A mennyezetből egy hatalmas, tölcsér alakú tartály ereszkedett alá, amelynek oldalán aranyozott betűk hirdették: „Prémium könyvkötészeti enyv – 100% tiszta bőrből és csontból”.
Az Antikváriusnak még arra sem maradt ideje, hogy tiltakozzon, amikor a szalag alatta is megnyílt, és ő egy fémrekeszbe pottyant, amely felett a „Használati utasítások – Újrafogalmazásra” felirat villogott.
A magára hagyott, elegáns asztalon a kristálypoharak mellett egyetlen ezüstvilla maradt. A villa középső foga hirtelen halk, zümmögő hangot hallatott, és halvány, zöldes fénnyel kezdett vibrálni a sötétben.
Odabent vakító fény fogadta őket. Egy elegáns, bársonnyal borított kerek asztal állt a szalag végén, rajta két kristálypohárral és egy ezüst tálcával, amelyet egy kecses, sárgaréz mechanikus kar tartott. Mr. Henderson óvatosan megérintette a zsebébe tűzött sárga papírnapernyőt, és megkönnyebbülten felsóhajtott. Úgy tűnt, a gyári bürokrácia útvesztője után végre valóban megérkeztek a megérdemelt pihenőre. Az Antikvárius büszkén húzta ki magát: „Látja? A rend és a minőség mindig elnyeri méltó jutalmát.”
A sárgaréz kar ekkor mozgásba lendült. Nem a poharakat nyújtotta feléjük, hanem precíz, sebészi mozdulattal megragadta a Henderson zsebéből kiálló sárga papírnapernyőt. A napernyő nyele valójában egy apró, edzett acélból készült kampó volt, amely most egyetlen rántással a magasba emelte a férfit. A mennyezetből egy hatalmas, tölcsér alakú tartály ereszkedett alá, amelynek oldalán aranyozott betűk hirdették: „Prémium könyvkötészeti enyv – 100% tiszta bőrből és csontból”.
Az Antikváriusnak még arra sem maradt ideje, hogy tiltakozzon, amikor a szalag alatta is megnyílt, és ő egy fémrekeszbe pottyant, amely felett a „Használati utasítások – Újrafogalmazásra” felirat villogott.
A magára hagyott, elegáns asztalon a kristálypoharak mellett egyetlen ezüstvilla maradt. A villa középső foga hirtelen halk, zümmögő hangot hallatott, és halvány, zöldes fénnyel kezdett vibrálni a sötétben.
Ebben a részben
Szereplők
- az-antikvarius
- mr-henderson
Helyszín
- melyraktar
Előző jelenet szereplői
- a-kalauz
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.