Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
287/3. A sárga mocsár — A megváltó gumicső
A sárgásbarna hegyomlás – amely közelebbről vizsgálva gyanúsan emlékeztetett egy száradó facsavar-ragasztóra vagy egy hanyag tisztviselő otthagyott kávécseppjére – lassan terülni kezdett a karton redői között. A ragacsos hullám nehézkesen, de feltartóztathatatlanul kúszott a miniatűr társaság felé, magába szippantva a porszemeket és egy arra tévedt, mamutfenyő méretű szöszmöszt.
– Ez folyékony tőke! – kiáltott fel az Új Vevő, miközben kétségbeesetten hátrált, de a cipője talpa máris cuppanva ragadt le a kartonrostokon. – Valaki azonnal állítsa meg a likviditást!
– Technikai értelemben ez inkább iktatói pecsétviasz – lihegte az Antikvárius, miközben mindkét kezével a gémkapocsba kapaszkodott, hogy elkerülje az elmerülést. – Ha ránk szárad, végleg archiválnak minket. Sürgősen szükségünk van egy alternatív menekülési útvonalra, amely kívül esik a hivatalos könyvelési tételen!
Ekkor a Köpcös úr remegő ujjal mutatott a sötétségbe, ahol egy gigantikus, bordázott, fekete kígyó hevert keresztbe a kartonmezőn. Egy rugalmas gumicső volt az, amely egyenesen a tálca peremén túlra, a bizonytalan mélységbe vezetett. A csőből tompa, ritmikus sziszegés hallatszott, mintha valami távoli gép lélegezne odabent.
– Az ott egy... egy menekülőcsatorna! – dadogta Henderson, miközben a ragacsos sárga folyam már a bokájukat nyaldosta. – Vagy egy gumiabroncs-szelep. Mindegy, csak ne legyen rajta pecsét!
A négy férfi egymást taszigálva vetette rá magát a gumicső csúszós, poros felületére. Ahogy felkapaszkodtak a hideg kaucsukra, a mélyből hirtelen egy újabb, fémes kattanás visszhangzott fel. A fekete alagút szája hívogatóan sötétlett előttük, de a belsejéből áradó meleg, ózonszagú fuvallat nem sok jót ígért.
– Ez folyékony tőke! – kiáltott fel az Új Vevő, miközben kétségbeesetten hátrált, de a cipője talpa máris cuppanva ragadt le a kartonrostokon. – Valaki azonnal állítsa meg a likviditást!
– Technikai értelemben ez inkább iktatói pecsétviasz – lihegte az Antikvárius, miközben mindkét kezével a gémkapocsba kapaszkodott, hogy elkerülje az elmerülést. – Ha ránk szárad, végleg archiválnak minket. Sürgősen szükségünk van egy alternatív menekülési útvonalra, amely kívül esik a hivatalos könyvelési tételen!
Ekkor a Köpcös úr remegő ujjal mutatott a sötétségbe, ahol egy gigantikus, bordázott, fekete kígyó hevert keresztbe a kartonmezőn. Egy rugalmas gumicső volt az, amely egyenesen a tálca peremén túlra, a bizonytalan mélységbe vezetett. A csőből tompa, ritmikus sziszegés hallatszott, mintha valami távoli gép lélegezne odabent.
– Az ott egy... egy menekülőcsatorna! – dadogta Henderson, miközben a ragacsos sárga folyam már a bokájukat nyaldosta. – Vagy egy gumiabroncs-szelep. Mindegy, csak ne legyen rajta pecsét!
A négy férfi egymást taszigálva vetette rá magát a gumicső csúszós, poros felületére. Ahogy felkapaszkodtak a hideg kaucsukra, a mélyből hirtelen egy újabb, fémes kattanás visszhangzott fel. A fekete alagút szája hívogatóan sötétlett előttük, de a belsejéből áradó meleg, ózonszagú fuvallat nem sok jót ígért.
Ebben a részben
Szereplők
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Helyszín
- fo-helyszin
Előző jelenet szereplői
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.