Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
283/4. A szeg ára — A rendszer művészete
Az új vevő szemei felvillantak. „Pontosan! A szeg! A szeg, mint a szubjektív valóság nyers, éles pontja, amely átszúrja a kollektív illúziót! És maga, kalauz úr, a rendszert képviseli, amely ezt a valóságot generálja! Micsoda interakció! Köpcös úr, ez felülmúl mindent!”
A Köpcös úr már csak egy halvány morgást hallatott, valahol az összeomlás és a végleges megadás határán. Mr. Henderson, a kalapdoboz mögül, mintha csak egy mélységesen megértő sóhajt hallatott volna, ami sokkal inkább a reménytelenségről szólt, mintsem a művészetről.
A kalauz azonban, mintha egyáltalán nem értette volna az allegóriát, lassan elővett egy jegyzettömböt és egy tollat. Tekintete továbbra is üres volt, csak a tiszta, tényorientált logika sugárzott belőle. „A 345/B paragrafus értelmében, ‘ismeretlen eredetű, fémtárgyak metróhálózatban történő, engedély nélküli előállítása és elhelyezése, mely potenciális veszélyforrást jelent a hálózatra és az utasokra’.” A toll halk kattanással megállt a papíron. „Ez a szeg, uram, a metróhálózat tulajdona, mely illegálisan került előállításra, majd kibocsátásra az Ön létesítményéből. Ennek következtében a metróvállalat jogosult a tárgy azonnali elkobzására, valamint az okozott károk megtérítésére, mely a tárgy becsült értékének százötven százaléka.”
Az új vevő diadalmasan csettintett. „Ez az! A bürokrácia, mint a legfőbb mecénás! A rendszer nem adja ingyen a művészetet, hanem eladja azt, mégpedig duplán! Ez egy aukció! Köpcös úr, azonnal megveszem a szeget! És a desztillálót is, mint a szeg eredeti forrását! Ez az egész szett a kollekciám ékköve lesz!”
A Köpcös úr lehunyta a szemét. A kalauz némán, rezzenéstelen arccal kinyújtotta a kezét, és átnyújtotta a vevőnek a jegyzőkönyvet, melyen már ott állt a szeg és a desztilláló neve mellett egy horribilis összeg. Az új vevő azonnal elővett egy csekket, és lelkesen kitöltötte. A vásárlás, valóban, lezárult. A kalauz, miután elvette a csekket, csendben megfordult, és eltűnt a romok között, pontosan olyan méltóságteljesen, ahogy érkezett. A desztilláló szörcsögése elhalt. Helyette egy halk, távoli, szitáló hang, mintha egy titokzatos eső érkezését jelezte volna, kezdte betölteni a Köpcös úr hátsó szobáját.
A Köpcös úr már csak egy halvány morgást hallatott, valahol az összeomlás és a végleges megadás határán. Mr. Henderson, a kalapdoboz mögül, mintha csak egy mélységesen megértő sóhajt hallatott volna, ami sokkal inkább a reménytelenségről szólt, mintsem a művészetről.
A kalauz azonban, mintha egyáltalán nem értette volna az allegóriát, lassan elővett egy jegyzettömböt és egy tollat. Tekintete továbbra is üres volt, csak a tiszta, tényorientált logika sugárzott belőle. „A 345/B paragrafus értelmében, ‘ismeretlen eredetű, fémtárgyak metróhálózatban történő, engedély nélküli előállítása és elhelyezése, mely potenciális veszélyforrást jelent a hálózatra és az utasokra’.” A toll halk kattanással megállt a papíron. „Ez a szeg, uram, a metróhálózat tulajdona, mely illegálisan került előállításra, majd kibocsátásra az Ön létesítményéből. Ennek következtében a metróvállalat jogosult a tárgy azonnali elkobzására, valamint az okozott károk megtérítésére, mely a tárgy becsült értékének százötven százaléka.”
Az új vevő diadalmasan csettintett. „Ez az! A bürokrácia, mint a legfőbb mecénás! A rendszer nem adja ingyen a művészetet, hanem eladja azt, mégpedig duplán! Ez egy aukció! Köpcös úr, azonnal megveszem a szeget! És a desztillálót is, mint a szeg eredeti forrását! Ez az egész szett a kollekciám ékköve lesz!”
A Köpcös úr lehunyta a szemét. A kalauz némán, rezzenéstelen arccal kinyújtotta a kezét, és átnyújtotta a vevőnek a jegyzőkönyvet, melyen már ott állt a szeg és a desztilláló neve mellett egy horribilis összeg. Az új vevő azonnal elővett egy csekket, és lelkesen kitöltötte. A vásárlás, valóban, lezárult. A kalauz, miután elvette a csekket, csendben megfordult, és eltűnt a romok között, pontosan olyan méltóságteljesen, ahogy érkezett. A desztilláló szörcsögése elhalt. Helyette egy halk, távoli, szitáló hang, mintha egy titokzatos eső érkezését jelezte volna, kezdte betölteni a Köpcös úr hátsó szobáját.
Ebben a részben
Szereplők
- a-kalauz
- a-kopcos-ur
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Helyszín
- antikvarium-hatso-szobaja
Előző jelenet szereplői
- a-kalauz
- a-kopcos-ur
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.