Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
281/9. Az örökös konzerválás — A mozdulatlan patina
Az Antikvárius gyanakodva mérte végig a hengert, de a mezítelen talpa alatt sajgó hideg kő gyors döntésre kényszerítette. Végtére is, egy olyan prémium kategóriás gyűjtő, mint az új vevő, nyilvánvalóan kényelmes utazást biztosít a szerzeményének. Óvatosan belépett az átlátszó fülkébe. A henger belseje meglepően tágas volt, finom bársonnyal bélelt talpazattal, ami kellemesen melegítette a lábát. Mr. Henderson elégedetten bólintott, miközben a Köpcös úr sietve rácsukta a nehéz üvegajtót. „Csak a por ellen, kedves barátom, a tiszta esztétika jegyében!” – kiáltotta át a vastag üvegen a Köpcös úr, megnyugtatóan integetve.
Az Antikvárius megkönnyebbülten fújtatott. A hermetikus zárás valóban megvédte a kinti világ kellemetlenségeitől, sőt, a fülke szellőzőjéből kellemes, antik könyvszagú aroma kezdett áradni. Úgy érezte, kijátszotta a rendszert: ingyen utazik egy luxuskapszulában, miközben a cipőit és zoknijait hátrahagyva is megőrizte méltóságát. Az új vevő elismerően vizsgálgatta a portalanított, tökéletesen izolált kiállítási tárgyat.
A megnyugvás pillanata azonban nem tartott sokáig. A gépből hirtelen egy mély, hidraulikus morajlás hallatszott, és a kapszula belső falán apró fúvókák nyíltak meg. Nem levegő áramlott ki belőlük, hanem egy sűrű, víztiszta, gyorsan szilárduló folyékony gyanta. Az Antikvárius rémülten dörömbölt az üvegen, de a hangja nem hatolt át a hermetikus záráson. Az új vevő széles mosollyal vette át a Köpcöstől a véglegesített garanciajegyet: az „autentikus felületi patina” megőrzése a kánon szerint örökös konzerválást jelentett. Az Antikvárius merev, csillogó szoborként dermedt a hengerbe.
A feszült csendben, a zsúfolt utca túloldalán egy nehéz csatornarács halkan megmozdult, és a mélyből egy fémes, ritmikus kattogás visszhangzott fel.
Az Antikvárius megkönnyebbülten fújtatott. A hermetikus zárás valóban megvédte a kinti világ kellemetlenségeitől, sőt, a fülke szellőzőjéből kellemes, antik könyvszagú aroma kezdett áradni. Úgy érezte, kijátszotta a rendszert: ingyen utazik egy luxuskapszulában, miközben a cipőit és zoknijait hátrahagyva is megőrizte méltóságát. Az új vevő elismerően vizsgálgatta a portalanított, tökéletesen izolált kiállítási tárgyat.
A megnyugvás pillanata azonban nem tartott sokáig. A gépből hirtelen egy mély, hidraulikus morajlás hallatszott, és a kapszula belső falán apró fúvókák nyíltak meg. Nem levegő áramlott ki belőlük, hanem egy sűrű, víztiszta, gyorsan szilárduló folyékony gyanta. Az Antikvárius rémülten dörömbölt az üvegen, de a hangja nem hatolt át a hermetikus záráson. Az új vevő széles mosollyal vette át a Köpcöstől a véglegesített garanciajegyet: az „autentikus felületi patina” megőrzése a kánon szerint örökös konzerválást jelentett. Az Antikvárius merev, csillogó szoborként dermedt a hengerbe.
A feszült csendben, a zsúfolt utca túloldalán egy nehéz csatornarács halkan megmozdult, és a mélyből egy fémes, ritmikus kattogás visszhangzott fel.
Ebben a részben
Szereplők
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Helyszín
- fo-helyszin
Előző jelenet szereplői
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.