Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
280/6. Az alagút zöld ígérete — A felhúzott gépezet
A zöld fény pulzált, apró smaragd jeladóként a föld alatti homályban, közvetlenül Mr. Henderson zavart tekintete alatt. Nem csupán villódzott; ritmusos ütemet vert, mint egy miniatűr, mechanikus szív, ami épp most éled fel. A padló alatti vibrálás felerősödött, a finom remegésből egyenletes, mély zúgássá alakult, ami áthatolt a talpakon. Mr. Henderson reflexből megpróbált megkapaszkodni valamiben, de a vitrin sima üvege csak dühödt ujjlenyomatokat engedett hátra. Az új vevő, akinek arcán a düh kezdett átmenni a puszta döbbenetbe, végre felhagyott a sikítással. Kerek szemekkel bámult lefelé, ahol a zöld fény most már egyre erősebben világította meg a rács alatti sötétséget, felfedve valami fémből készült, bonyolult szerkezet körvonalait. A mechanikus sziszegés hangosabb lett, mint egy éhes boa, ami épp elkezdi a prédáját emészteni, és egyre inkább kinyomott, langyos levegőt fújt felfelé.
A pultnál a Köpcös úr elégedetten hunyorított. A míves felhúzókulcsot belehelyezte a rejtett panelen épphogy látható réznyílásba, és aprólékosan, lassú mozdulatokkal fordítani kezdte. Minden egyes fordulatnál egy halk, de határozott kattanás hallatszott, mintha egy óriási, föld alatti óraművet húznának fel. Az Antikvárius dühös tekintete a sarokból követte minden mozdulatát, de most már volt benne valami tehetetlen aggodalom is. Ez nem egyszerű üzleti trükk volt; ez egy beavatás, egy rituálé, aminek a végkimenetele teljesen ismeretlen. A kinti tömeg lelkes tapsa ritmusra váltott a padló alól érkező lüktetéssel, mintha ők is részesei lennének ennek a furcsa színházi előadásnak, bár a valódi dráma mélységeiről fogalmuk sem volt. Egyikük viccesen még azt is megjegyezte, hogy milyen élethűek ezek a modern effektek.
A zöld fény a rács alatt felvillant, majd hirtelen szélesebb sugárban tört elő, bevilágítva egy rejtett, föld alatti folyosó kezdetét. A fém alkatrészek, amik korábban homályosan sejlettek, most tisztán látszottak: egy bonyolult, rézből és vasból készült gépezet indult be, lassú, de megállíthatatlan mozgással. A Köpcös úr arcán a düh helyét egyfajta kaján elégedettség vette át, ahogy látta, hogy a „műtárgyai” tekintete is egyre inkább a rácsra szegeződik. Emlékeztek a guruló alkatrészre. Arra, ami a rendszerbe került. Mr. Henderson tekintetében a félelem és a kíváncsiság harcolt. A zöld fény nemcsak a mélységet világította meg, hanem egy ígéretet is hordozott: valami éppen most kezdődött el, valami, ami sokkal több volt, mint egy antikvitásbolt kirakata.
A pulzáló fény lassan elhalványult, de a gép mély zúgása megmaradt. A rács alól most már nem olajszag, hanem egy fémek súrlódására emlékeztető, távoli csikorgás szűrődött fel. A Köpcös úr lehunyta a szemét, mintha élvezné a pillanatot, miközben az Antikvárius arca elsápadt. Az új vevő szemei a zöld fény utolsó, elhaló villanását követték, és abban a pillanatban tudta, hogy a pénz, amit ezért a „kiállításért” fizetett, talán sokkal kevesebb, mint amibe a valódi élmény kerülni fog.
A pultnál a Köpcös úr elégedetten hunyorított. A míves felhúzókulcsot belehelyezte a rejtett panelen épphogy látható réznyílásba, és aprólékosan, lassú mozdulatokkal fordítani kezdte. Minden egyes fordulatnál egy halk, de határozott kattanás hallatszott, mintha egy óriási, föld alatti óraművet húznának fel. Az Antikvárius dühös tekintete a sarokból követte minden mozdulatát, de most már volt benne valami tehetetlen aggodalom is. Ez nem egyszerű üzleti trükk volt; ez egy beavatás, egy rituálé, aminek a végkimenetele teljesen ismeretlen. A kinti tömeg lelkes tapsa ritmusra váltott a padló alól érkező lüktetéssel, mintha ők is részesei lennének ennek a furcsa színházi előadásnak, bár a valódi dráma mélységeiről fogalmuk sem volt. Egyikük viccesen még azt is megjegyezte, hogy milyen élethűek ezek a modern effektek.
A zöld fény a rács alatt felvillant, majd hirtelen szélesebb sugárban tört elő, bevilágítva egy rejtett, föld alatti folyosó kezdetét. A fém alkatrészek, amik korábban homályosan sejlettek, most tisztán látszottak: egy bonyolult, rézből és vasból készült gépezet indult be, lassú, de megállíthatatlan mozgással. A Köpcös úr arcán a düh helyét egyfajta kaján elégedettség vette át, ahogy látta, hogy a „műtárgyai” tekintete is egyre inkább a rácsra szegeződik. Emlékeztek a guruló alkatrészre. Arra, ami a rendszerbe került. Mr. Henderson tekintetében a félelem és a kíváncsiság harcolt. A zöld fény nemcsak a mélységet világította meg, hanem egy ígéretet is hordozott: valami éppen most kezdődött el, valami, ami sokkal több volt, mint egy antikvitásbolt kirakata.
A pulzáló fény lassan elhalványult, de a gép mély zúgása megmaradt. A rács alól most már nem olajszag, hanem egy fémek súrlódására emlékeztető, távoli csikorgás szűrődött fel. A Köpcös úr lehunyta a szemét, mintha élvezné a pillanatot, miközben az Antikvárius arca elsápadt. Az új vevő szemei a zöld fény utolsó, elhaló villanását követték, és abban a pillanatban tudta, hogy a pénz, amit ezért a „kiállításért” fizetett, talán sokkal kevesebb, mint amibe a valódi élmény kerülni fog.
Ebben a részben
Szereplők
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Helyszín
- fo-helyszin
Előző jelenet szereplői
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.