Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
280/1. A prémium kiállítás – A megrögzött tárlatvezető
A Köpcös úr elégedetten tekintett a „Megtévesztett Vásárló és a Megrögzött Gyűjtő” címet viselő új kiállítási tárgyára. A frissen bezárt vevő arca vörös volt a dühtől és a döbbenettől, ahogy Mr. Hendersonnal együtt, aki már jéghideg rezignációval szemlélte a világot, merev pózban állt a kirakatban. Együtt képezték a tökéletes, életszerű szoborpárt, mely az emberi indulatok végtelen skáláját volt hivatott bemutatni a képzeletbeli közönségnek.
„Figyeljék meg, uraim és hölgyeim!” – harsogta a Köpcös úr, mintha egy láthatatlan tömeg előtt adná elő. Hangja rekedt volt az élvezettől. „Ez nem puszta műtárgy! Ez az emberi lélek esszenciája, üvegbúrába zárva! A döbbent csalódás és a rezignált kétségbeesés tökéletes kontrasztja, mely mélyreható gondolatokat ébreszt a fogyasztói társadalomról!”
Az Antikvárius, bár az azonnali fulladásveszély megszűnt, továbbra is fogoly maradt a saját búrájában. Dühösen vicsorgott, és minden erejével próbált figyelmeztetni a két új „kollégáját” a Köpcös úr módszereire, ám a szivattyú monoton zúgása és a Köpcös úr diadalittas nevetése elnyelte a szavait. A búra falai tompán adták vissza a tehetetlen dühét.
Az új vevő dühösen rángatta a búra oldalát, de az makacsul állta a próbát, mintha direkt arra tervezték volna, hogy ellenálljon a vásárlói elégedetlenségnek. Mr. Henderson mozdulatlanul, tekintetével a távoli csatornanyílás felé meredt, mintha már régóta ismerné a történet végét, és elfogadta volna a szerepét ebben a bizarr drámában. Kint a Köpcös úr tovább magyarázott, gesztikulálva, mintha egy láthatatlan árverésen licitáltatná a két foglyot. A falon lévő kulcs, melyet senki nem vett észre, nem gurult messzire. Valahol mélyen a padló alatt, a mechanikus szívverés egy pillanatra halkabb lett, majd újult erővel vette fel a ritmust, mintha egy újabb adag oxigént pumpált volna a rendszerbe, vagy épp onnan kifelé, jelezve, hogy az előadásnak még koránt sincs vége.
„Figyeljék meg, uraim és hölgyeim!” – harsogta a Köpcös úr, mintha egy láthatatlan tömeg előtt adná elő. Hangja rekedt volt az élvezettől. „Ez nem puszta műtárgy! Ez az emberi lélek esszenciája, üvegbúrába zárva! A döbbent csalódás és a rezignált kétségbeesés tökéletes kontrasztja, mely mélyreható gondolatokat ébreszt a fogyasztói társadalomról!”
Az Antikvárius, bár az azonnali fulladásveszély megszűnt, továbbra is fogoly maradt a saját búrájában. Dühösen vicsorgott, és minden erejével próbált figyelmeztetni a két új „kollégáját” a Köpcös úr módszereire, ám a szivattyú monoton zúgása és a Köpcös úr diadalittas nevetése elnyelte a szavait. A búra falai tompán adták vissza a tehetetlen dühét.
Az új vevő dühösen rángatta a búra oldalát, de az makacsul állta a próbát, mintha direkt arra tervezték volna, hogy ellenálljon a vásárlói elégedetlenségnek. Mr. Henderson mozdulatlanul, tekintetével a távoli csatornanyílás felé meredt, mintha már régóta ismerné a történet végét, és elfogadta volna a szerepét ebben a bizarr drámában. Kint a Köpcös úr tovább magyarázott, gesztikulálva, mintha egy láthatatlan árverésen licitáltatná a két foglyot. A falon lévő kulcs, melyet senki nem vett észre, nem gurult messzire. Valahol mélyen a padló alatt, a mechanikus szívverés egy pillanatra halkabb lett, majd újult erővel vette fel a ritmust, mintha egy újabb adag oxigént pumpált volna a rendszerbe, vagy épp onnan kifelé, jelezve, hogy az előadásnak még koránt sincs vége.
Ebben a részben
Szereplők
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Helyszín
- fo-helyszin
Előző jelenet szereplői
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.