252/2. A Precíz Utánpótlás — A Zöld Fény Hívása

Az Antikvárius elégedetten hunyorított a pulzáló zöld fényre, amely immár stabilan áradt a folyosó végén lévő résekből. Olyan volt, mint egy neonreklám a végtelen bürokrácia sötét alagútjában, hívogatóan villogva, hogy „Nyitva van a rendszer. Jöhet a következő ügyfél. Vagy alkatrész.” A halk, de könyörtelenül pontos kattogás a szekrény helyéről érkezett, mintha egy új szerkezet állt volna munkába, azonnal, különösebb bemelegítés nélkül. Az Antikvárius válláról mintha súlyos teher szakadt volna le; a rend helyreállt, legalábbis egy időre.
„Látja, kedvesem?” – fordult az Új Vevőhöz, aki továbbra is szorongva kuporgott a „Félreértelmezett Fájlok” dobozai között. – „Ez az, amiről beszéltem. Az *össhang*. A rendszer azonnal észleli a hiányt, és gondoskodik a pótlásról. Kifejezetten hatékony.” Az Új Vevő felnézett, szemei reménytelenül keresték a menekülést, de a raktár polcai labirintusként magasodtak fölé, mindegyik tele az elfeledett múlt súlyos terhével.
„De én… én csak egy könyvet akartam venni,” nyögte az Új Vevő, hangja alig hallatszott. Az Antikvárius enyhe fejcsóválással nyugtázta ezt az indokolatlan tévedést. „Könyvet? Ó, édesem, ez nem egy könyvesbolt. Ez egy *archívum*. Itt nem veszünk, hanem *beiktatunk*. Különbséget kell tenni.” Azzal megragadta a remegő Új Vevő karját, és gyengéden, de határozottan a zöld fény felé terelte.
A kattogás egyre hangosabb, egyre „pontosabb” lett, ahogy közeledtek. Az Új Vevő minden lépéssel egyre jobban megfeszült, mint egy túltekert rugó. A zöld fény most már égetően vakító volt, és a rések mögül egy lassan mozgó, fémes szerkezet körvonalai rajzolódtak ki. Mintha egy óriási, mechanikus daru nyújtózkodott volna feléjük, célirányosan.
„Ne aggódjon, a kezdeti beállítás mindig a legkellemetlenebb,” magyarázta az Antikvárius, mintha egy rutin orvosi vizsgálatról lenne szó. A daru végén egy precízen megmunkált kampó lassan ereszkedett le. Az Új Vevő sikítani próbált, de a hang elakadt a torkán, mintha már eleve a rendszer résévé vált volna. Az Antikvárius egy pillanatig még bámulta az eseményeket, majd megigazította a zakóját. Valahol messziről, a raktár mélyéről egy új, halvány, de jellegzetes *zörgés* ütötte meg a fülét. Egy másik hiány, egy újabb feladat.