Tiltott figyelmesség

A dinamó egyenletes zúgása mögött János – a nyilvántartási kódján csak G534 – közelebb lépett az idős asszonyhoz. Egy apró, félig megőrzött szintetikus adagszeletet nyújtott felé a kormos markában, vigyázva, hogy az árnyék eltakarja a mozdulatát.
– Vegye el, nagymama – mondta János halkan, akadozó, feszült hangon. – Magának jobban kell az erő. A pedálok mellett ma sötétedésig kell állnia.
Az idős nő szigorúan megrázta a fejét, és határozott mozdulattal visszatolta a férfi kezét.
– Ismered a kolónia törvényét, G534 – felelte kimérten a nagymama, bár a tekintetében egy pillanatra lágy melegség csillant meg. – Tilos a porciók megosztása. A rendszer nem tűri az ilyen egyéni akciókat. A saját adagodat kell megenned.
– Tudom... de nem hagyhatom... magára vigyázni akarok – suttogta a férfi, miközben félelemmel teli pillantást vetett a szellőzőrácsok irányába.
A nagymama elfordította a fejét, hogy elrejtse halvány mosolyát. Kedvelte a férfit, aki a kolónia szürkeségében is megpróbált gondoskodó ember maradni, de a törvények megszegése mindannyiuk számára végzetes lehetett.
Alinda ekkor közelebb osont a nagymamájához, kihasználva, hogy János visszalépett a nyomásmérő műszerekhez.
– Nagyi... az új lakó, L656... – suttogta a lány szaggatottan, elfojtott ábrándozással. – Ha a közelembe ér... megváltozik minden.
– Hallgass, gyermekem! – intette le az asszony halk, de erélyes hangon. – A Generátor egységben szigorúan tiltott minden érzés. Ha az Őrszemek észreveszik, végünk.