Véget nem érő történet

2222 · kis Ferenc

Kézi hajtású remény

A vaksötétben L656 azonnal kiszámolta, hány kalóriát pazarolnak el azzal, hogy egy helyben állva szentségelnek. Szerinte a dühös lihegés legalább három watt veszteség másodpercenként, ami a kolónia jelenlegi feszült helyzetében felér egy nyílt lázadással. Alinda nem törődött a matekkal; a zsebében lapuló, János-féle nehéz csomagot tapogatta ki. Ha már a hálózat feladta, talán ez a rejtélyes fémlelet segít rajtuk.
Kicsomagolta a durva rongyot. A sötétben egy nehéz, hengeres tárgyat tapintott ki, aminek az oldalából egy hajlított kar állt ki.
– Ez egy dinamós zseblámpa a múlt századból – állapította meg L656, ujjait végighúzva a recés fémburkolaton. – Nincs benne hálózati csatlakozó. Ahhoz, hogy világítson, neked kell tekerned. Mint mindent ebben a nyomorult életben.
Alinda megragadta a kis kart, és megpörgette. A szerkezet dühös, mechanikus zümmögéssel kelt életre, és apró, sárgás fénykört vetített a nyirkos betonfalra. A fény bizonytalanul vibrált, pontosan követve a lány csuklójának ritmusát. Nem volt tökéletes, de legalább nem kért érte senki fejadag-levonást.
– Látod? – suttogta Alinda, miközben elindultak a sötét elágazás felé. – Ez az igazi emberi dolog. Saját erőből csinálunk fényt, nem pedig a központi generátor kegyéből.
L656 csak azt morogta vissza, hogy a humánus öntudatnak túl magas az ára vádliizmokban mérve, de azért szorosan a lány mögé szegődött, nehogy lemaradjon az ingyen világításról.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • l656

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • l656

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.