2222 · kis Ferenc
Fénycsöves örökség
Alinda dühösen megpörgette a kezében lévő fémkulcsot. „Megduplázzák? Akkor már egyszerűbb lenne, ha közvetlenül a vádlinkat kötnék rá a hálózatra, mint valami rántott húst” – sziszegte. g302 nem vitatkozott, csak a zsebében lapuló dróttekercset szorongatta, mintha az megvédhetné a kötelező túlóráktól. Elindultak a fűtőcsövek mentén az L-lakószektor felé, ahol a levegőnek mindig olyan szaga volt, mint a túlmelegedett hajszárítónak.
Ahogy befordultak a folyosón, János-g534 szaladt szembe velük, arca sápadtabb volt, mint a szintetikus tápszer. „Vége mindennek” – dadogta János, miközben gyanakvóan pislogott a mennyezeti kamerák felé. „L656 megőrült. Nyíltan kijelentette a közös képviselőnek, hogy ő a ’napfény örököse’, és joga van a felszíni generátorok maradék feszültségéhez. Szerinte a napfény ingyen van!”
„Ingyen?” – g302 gúnyosan felnevetett. „Ebben a kolóniában még a tüsszentésnek is kilowatt-díja van. Mit akar az az őrült? Hogy az Őrszemek személyesen vigyenek neki napozóágyat a dinamóterembe?”
A feszültség szinte tapintható volt a szűk folyosón. Alinda nagymamája már a fülke előtt állt, kezében egy rozsdás villáskulccsal, amit családi ereklyeként őrzött azokból az időkből, amikor az emberek még nem áramért cserébe kapták a lélegzetvétel jogát. „A napfény örökösei, mi?” – morogta az idős asszony dühösen. „A nagyszüleim még látták a napot, de mi már csak a sárga vészfényeket örököltük. Ha az az új lakó nem fogja be a száját, mindannyian a sötétzárkában fogunk ’barnulni’.”
A távolból fémes léptek zaja visszhangzott. Az Őrszemek megindultak az L-szektor felé, hogy lecsendesítsék az ingyen fényről álmodozó lázadót.
Ahogy befordultak a folyosón, János-g534 szaladt szembe velük, arca sápadtabb volt, mint a szintetikus tápszer. „Vége mindennek” – dadogta János, miközben gyanakvóan pislogott a mennyezeti kamerák felé. „L656 megőrült. Nyíltan kijelentette a közös képviselőnek, hogy ő a ’napfény örököse’, és joga van a felszíni generátorok maradék feszültségéhez. Szerinte a napfény ingyen van!”
„Ingyen?” – g302 gúnyosan felnevetett. „Ebben a kolóniában még a tüsszentésnek is kilowatt-díja van. Mit akar az az őrült? Hogy az Őrszemek személyesen vigyenek neki napozóágyat a dinamóterembe?”
A feszültség szinte tapintható volt a szűk folyosón. Alinda nagymamája már a fülke előtt állt, kezében egy rozsdás villáskulccsal, amit családi ereklyeként őrzött azokból az időkből, amikor az emberek még nem áramért cserébe kapták a lélegzetvétel jogát. „A napfény örökösei, mi?” – morogta az idős asszony dühösen. „A nagyszüleim még látták a napot, de mi már csak a sárga vészfényeket örököltük. Ha az az új lakó nem fogja be a száját, mindannyian a sötétzárkában fogunk ’barnulni’.”
A távolból fémes léptek zaja visszhangzott. Az Őrszemek megindultak az L-szektor felé, hogy lecsendesítsék az ingyen fényről álmodozó lázadót.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- g302
- janos-g534
- nagymama
Helyszín
- folyoso
- l-lako-szektor
Előző jelenet szereplői
- alinda
- g302
- nagymama
- orszem
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.