Véget nem érő történet

2222 · Homály Bálint

Családi Örökség Árnyéka

János a rés felé intett, és óvatosan kibillentette a lazán illeszkedő panelt. Mögötte egy szűk nyílás tárult fel, mely egy még sterilebb, még fenyegetőbb belső térbe vezetett. A zaj, mely eddig tompa zúgás volt, itt felerősödött, ritmikus, mély dobbanássá vált, ami lüktetett a levegőben. Beljebb léptek. A fém és a por illata keveredett valami mesterséges, édes szaggal, ami az orrban csípett.
A laboratórium belseje fehér volt és klinikai, éles fénnyel megvilágítva, ami szinte fájt a szemnek a korábbi félhomály után. Üvegfalú kamrák sorakoztak a falak mentén, bennük sejtelmes, kékes fényű folyadékok keringtek átlátszó csövekben. Mindenütt vezetékek és szenzorok százai lógtak, melyek a berendezések és a kamrák között feszültek, mint egy idegrendszer.
Alinda mélyet lélegzett, próbálta visszatartani a dühét, de a látvány csak fokozta. Eszébe jutott a nagymamája, aki mesélt a Napról, a fákról, a szélről, a szabad életről, amit ők sosem ismerhettek. A kolónia elnyomó, monoton létezése hirtelen új értelmet nyert. „A családom… ők is csak… energiát termeltek?” A hangja élesen hasított a steril csendbe, a mondat végén pedig dühös remegés hallatszott. „Ezért mondta a nagymamám, hogy emlékezzek a Napra? Hogy érezzem a szelet, amit már régóta nem érezhetünk?”
János tekintete elkomorult, miközben egy üvegkamra felé intett, melyben apró, pulzáló fénytömegek lebegtek. „Mindenki. Aki itt született, aki itt élt. Az Őrszemek rendszere a túlélésünkre épült, de a túlélésünk az ő hatalmuk eszköze lett. Ezért próbálják kiiktatni az érzelmeket, a szabad akaratot, a régi emlékeket. Minden, ami emberré tesz, csak akadály számukra. Ezért kísérleteznek az új lakóval is.”
L656 mozdulatlanul állt, a kezében tartott dinamó fénye gyengén vetült a fémes falra. „Tehát… mi is csak… gépek vagyunk?” A kérdés a levegőben lógott, megválaszolva. Egy olyan felismerés, mely mindent megkérdőjelezett, amit addig tudott a saját létezéséről. Alinda ökölbe szorította a kezét. A düh, ami eddig csak égett benne, most forrni kezdett. A kolónia falai mintha összenyomnák, a levegő elviselhetetlenül nehéz lett. A családja, az emlékei... minden veszélyben forgott.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • janos-g534
  • l656

Helyszín

  • l-lako-szektor

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • janos-g534
  • l656

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.