Véget nem érő történet

2222 · Darnay Merse

Az ősök hagyatéka

Kovács zseblámpájának fakó fénye egy rozsdás elosztódobozra vetült a nyirkos falon. A fémburkolatba egykor Alinda dédapjának monogramját karcolták – a család generációk óta a hálózat fenntartásán dolgozott, míg végül az Őrszemek felügyelete alatt feleslegessé nem váltak. János dühösen rúgott bele egy kőtörmelékbe; a tehetetlenség marta a zsigereit. L656 odaát maradt, sorsa megpecsételődött, ők pedig itt bujkálnak a nyirkos sötétben.
– Meddig futunk még? – kérdezte Alinda, hangja éles volt és feszült. Nemcsak a menekülés fárasztotta el, hanem a fojtogató bizonytalanság is. – Miért hittétek, hogy van hová mennünk?
Nagymama megállt, nehezen vette a levegőt, de dacos tekintettel nézett az unokájára. Megfogta Alinda hideg kezét.
– Mert a mi családunk még emlékszik, Alinda. Az én nagymamám a kétezer-húszas években volt fiatal, még a nagy lezárások és a kolónia felépítése előtt. Mindig azt mesélte, hogy az emberek szabadon jártak a fák között. Nem volt szükség pedálokra, hogy áramot termeljenek, és nem a hálózat mérte az energiájukat. Saját házuk volt, nem szektor-cellájuk.
– Ezek csak régi mesék – vágta rá János haragosan, de közelebb lépett, hogy hallja a halk szavakat.
– Nem mesék – felelte az idős asszony, hangjában makacs meggyőződéssel. – Az apád is ezért ment le a mélyebb szintekre. Kereste a régi lejáratokat, amiket elzártak előlünk. A vérünkben van a dac, Alinda. Nem hagyhatjuk, hogy az Őrszemek teljesen kiirtsák belőlünk azt, ami emberré tesz minket.
Kovács a sötét járat mélyére mutatott, ahol a csövek vastagabbá váltak. – Ha eljutunk a régi elosztóig, talán van esélyünk. De sietnünk kell, a kolónia nem felejt.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • janos-g534
  • kovacs
  • nagymama

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • janos-g534
  • kovacs
  • nagymama

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.