Az Őrszem ítélete

A kék szikra éles csattanással pattant végig János alkarján. A férfi felszisszent, de nem engedte el a vezetéket, amíg a túlfeszültség mérője vissza nem csúszott a sárga mezőbe.
Mielőtt azonban bármelyikük megszólalhatott volna, a szektor szellőzőrácsai mögül nehéz, fémes léptek zaja verte fel a dinamoterem moraját. Az Őrszem-3 alakja bontakozott ki a füstös homályból. A páncélján lévő piros érzékelő dühösen villogott, ahogy végigmérte a három meggyötört alakot.
– Vörös kód. Energiaintegritás megsértése – dörrent a szintetikus hang. Az Őrszem-3 megállt János pedálpadja előtt. – Nem engedélyezett kábelcsatlakozás. Személyazonosító: János-G534.
Gábor bácsi a szomszédos fülkében hirtelen abbahagyta a hajtást, kezét a szájára tapasztva reszketett a félelemtől.
– Csak megmentette a generátort! – lépett közelebb Alinda, semmibe véve a szabályzatot. A nagymama hiába nyúlt a ruhája után. – Ha leég a relé, az egész szektor sötétbe borult volna!
– A rendszer nem igényel nem engedélyezett beavatkozást – felelte élesen az Őrszem-3, miközben mechanikus karja kinyúlt, és nyersen kiszakította János kezéből a csatlakozót. – Az érzelmi alapon hozott döntések korrupciót okoznak a hálózatban. Büntetési tétel: megvonás és átirányítás az L-szektorba.
Alinda torkában fennakadt a szusz. L656 jutott eszébe – a fiú, akiről tegnap éjjel suttogott a nagymamának, s aki ugyancsak az L-szektor sötét folyosóin tűnt el, miután szabályt szegett. A tilalom ellenére érzett vonzódás most súlyosabb volt, mint maga a csúcsfeszültség.
János némán Alindára nézett, tekintetében nem a fizikai fájdalom, hanem a féltő aggodalom égett.