Az első lépés

Alinda szemei azonban megvillantak. Ha valaki képes volt kiválni a sorból, talán volt remény. Ezt a reménysugarat azonnal tettekbe akarta önteni. „El kell mennünk hozzá!” – jelentette ki, mintha L-656 fülkéje egy izgalmas kirándulóhely lenne, nem pedig egy potenciális hibaüzenet otthona. „Meg kell néznünk, mit csinál, mi az a zaj! Lehet, hogy van valami, ami nem protokoll, ami nem kód!”
János a képernyőre pillantott, ahol az „potenciális rendszerszintű kockázat” felirat még mindig ott virított, vörösebben, mint egy rosszul beállított karbantartási figyelmeztetés. „És hogyan képzeled ezt el, Alinda? Bekopogunk, és megkérdezzük: ’Szia, te katonai múltú, rendszerellenes elem, mit barkácsolsz ott? Nem akarsz csatlakozni egy spontán lázadáshoz?’ Tudod, hogy az Őrszemek minden lépést rögzítenek, még a szellőzőnyílásokon keresztül is hallgatódznak.”
A Nagymama a homlokát ráncolta, az aggodalom és a kíváncsiság furcsa keverékével. „Gábor bácsi nemrég szerezte be az új digitális létszámellenőrző rendszert. Azt mondta, a C-szektorban már olyan érzésem van, mintha a saját árnyékom is jelentést írna rólam. De L-656… tényleg furcsa. Tegnap láttam, ahogy a pedálozó terembe ment, és alig termelt energiát. Aztán meg hallottam, hogy éjszaka valami fémes csattanást. Lehet, hogy csak egy ügyetlen lakó, aki nem tudja összeszerelni a polcait, vagy… ki tudja.” A Nagymama arcán egy pillanatra felsejlett a fiatalabbkori kalandvágy halvány árnyéka, mielőtt a napi rutin gondjai visszarántották volna a valóságba.
Alinda nem hagyta magát. „Azt mondta a Nagymama, hogy karban tudja tartani a fülkéjét! Akkor talán megkérhetjük, hogy nézzen meg nálunk valamit! A dinamó mostanában recseg-ropog, és a légcserélő is furcsán zúg. Elég jó ürügy, nem?” A gondolat, hogy egy apró emberi kapcsolaton keresztül kerülhetnek közelebb a rejtélyhez, fűtötte. Ez nem csak egy terv volt, hanem egy remény a normális, őszinte interakcióra egy protokollok uralta világban.
János végiggondolta a dolgot. A kolónia napirendje tényleg tele volt kisebb-nagyobb meghibásodásokkal, amiket a lustálkodó karbantartó robotok alig győztek kijavítani. Egy „technikai probléma” bejelentése, amihez „szakértő segítség” kell, még akár hihető is lehet. Ráadásul az L-656 profilja szerint „magas adaptációs képességű” volt. Talán nem lenne olyan buta, hogy egyből gyanút fogjon. Vagy legalábbis remélték. „Rendben,” sóhajtott. „De ha az Őrszemek ránk ugranak, a te lelkeden szárad a plusz pedálozó kvóta.”