Az Ébredő Emlék

A gép halk, mély dörmögése intenzívebbé vált, mintha most ébredne fel igazán. A fagyos kamra csendjét Kovács hisztérikus hangja törte meg a fülhallgatóban: „Alinda! Válaszolj azonnal! Miért állt le a törlés? Az Őrszemek… már érzékelik a fluktuációt! Az L-szektor felé tartanak!”
János a háttérben próbált csendesebben szólni, de a félelem átsütött a hangján: „Alinda, siess! Gábor bácsi a dinamóteremben már üvölt a hálózati ingadozás miatt!”
Alinda tekintete a 84-es-alany arcára szegeződött. Az eddig élettelennek tűnő vonásokon most mintha átsuhant volna valami. Egy alig észrevehető rezdülés. A halvány mosoly, amit korábban talán csak képzelt, most valóságosabbnak tűnt. Egy halk sóhaj, olyan halk, hogy alig hallatszott a gép zúgásától. De Alinda hallotta. Az emlék átjutott. Az emlék egy elmúlt, szabad világról.
„Mi lesz vele?” – zakatolt Alinda fejében. Az emberiség kérdése most a fagyos valóságban öltött testet. Egy ilyen emlékkel, egy múlttal, ami nem a Kolónia gépezetét, hanem az emberi szabadságot mutatja, vajon képes lesz újra emberré válni? Vagy csak egy meghosszabbított, torz létezésre ítéli?
A fülhallgatóban Kovács hangja ismét felsistergett: „Látom őket, Alinda! Három Őrszem! Már a szektor bejáratánál! Nincs idő!”
Alinda keze remegett. A 84-es-alany szemhéja megmozdult. Egy apró, akaratlan rándulás. Reflex? Vagy az átadott emlék ébresztette fel benne a remény utolsó szikráját?
Alinda tudta, hogy azonnal menekülnie kell. A fagyos kamra többé nem biztonságos. De az alanyt… őt nem hagyhatta itt. Ha most elmozdítja, mindent leleplez. Ha itt hagyja, az Őrszemek megtalálják, és az emlékkel együtt pusztítják el. Nincs választás.
„János, szükségem van egy… terelésre. Most. Bármi, ami elvonja őket az L-szektorról.” – Alinda hangja remegett, de a szavak elszántan törtek elő.
„Terelés? Alinda, te őrült vagy! Mi az, hogy terelés?” – Kovács hangja elfulladt a döbbenettől.
„Azt mondtam, BÁRMI!” – sziszegte Alinda, tekintetével egy rejtett szellőzőnyílást pásztázva a falon. A „hogy-lesz-az-ember” kérdésre most azonnal kellett válaszolnia, az akció pillanatában. Élet vagy halál. A fagyos kamra ajtaja felől, az Őrszemek fémes lépteinek tompa zaja hallatszott. Már a folyosón voltak. Eljött a cselekvés ideje.