Véget nem érő történet

2222 · Nap-Imre

A zsilip mögötti csend

Kovács tiszta erőből lerántotta a rozsdás zsilipkart. A nehéz acélajtó csattanva hullott a keretébe, kizárva a vörös pásztázó fényt és az Őrszemek mechanikus zúgását. A szűk, elfeledett járatban vágni lehetett a dohos sötétséget, csak János zseblámpájának gyenge, derengő csíkja hasította át a felkavarodott port.
Alinda a nyirkos falnak támaszkodott, tüdője görcsösen kapkodta a száraz levegőt. A fülében még mindig L656 lépteinek visszhangja csattogott, ahogyan a fiú eléjük állt. Nem gépi engedelmességből tette, hanem saját, tiszta döntéséből – azért, hogy ő tovább élhessen. A lány megérintette a hideg sziklafalat, s a megrázkódtatás mögött valami új, eddig ismeretlen bizonyosság gyúlt ki benne.
– Nem maradhatunk az ajtó közelében, a szellőzőkben megérzik a hőt – lihegte Kovács, miközben a járat lejtőjét kémlelte. – Az L-szektor alatti régi elágazás felé kell mennünk. Ott a hálózat már nem éri el a megfigyelőket.
Nagymama megszorította Alinda remegő kezét.
– Látod, kicsim? – suttogta az idős asszony, s hangjában a félelem mellett ott rejtőzött az elfeledett napfény emléke. – Az ember nem a gépbe táplált energiától lesz ember, hanem attól, ha képes kiállni a másikért. Ő megmutatta neked.
János intett a fénycsóvával, jelezve az utat a mélyebb szintek felé. Alinda megkeményítette a tartását, s megindult a sötét alagútban. A kolónia szigorú szabályai nem törhették meg azt az ígéretet, amit a fiú áldozata jelentett: létezik még tiszta emberség, és meg fogják találni a kiutat a felszín felé.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • janos-g534
  • kovacs
  • nagymama

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • janos-g534
  • kovacs
  • l656
  • nagymama
  • orszemek

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.