A vér szava a sötétben

János megérintette a hideg sziklába vésett nevet. – Biztos vagy benne, Alinda? Ha ez az apád jele, akkor ő is... áthágta a törvényt.
– A nagymama nem hazudott – suttogta Alinda, szorosan magához ölelve a füzetet. – Azt mondta, apám nem tűnt el a dinamóteremben. Nem energiaként végezte, ahogy az Őrszemek állították, hanem ide jött.
Az Új Lakó a járat sötétje felé fordult. – A kolónia napirendje szerint tizenkét perc múlva megkezdődik a szintellenőrzés. Ha visszatérünk, a regiszterek leolvassák a hiányt.
– Nincs visszatérés – mondta János, és a nehéz fémreteszhez nyúlt. – Ha meglátják nálad ezt a füzetet, vagy rájönnek, mit érzel L656 iránt... tudod, mi vár rád. A generátoregységben a szerelem és a család tiltott fogalmak.
Alinda megborzadt. L656 halk hangja jutott eszébe, az egyetlen emlék, ami melegséget adott a fagyos pedálok mellett. Csak a nagymamájának mert beszélni róla, éjszaka, titokban.
– Apám ide vezetett bennünket – mondta a lány, s hangja már nem remegett. – Zárd be az ajtót!
János megragadta a csikorgó vasat, s teljes testsúlyával ráfeszült. A kapu tompa, végleges dörrenéssel zárult be mögöttük.