2222 · Téli Ágnes
A Szűk Keresztmetszet
A szavak súlya lassan ülepedett el a fülledt, fémes levegőben. Az új lakó, ökölbe szorított kezével, elsőként indult meg az egyik szűkebb folyosó felé, ahol a gőz sistergése mintha egy hajszállal erősebb lett volna. Nem volt ez remény, csupán a legkevésbé sötét választás a sok ismeretlen közül. Alinda követte, tekintete a padlóra szegeződött, minden egyes lépésével érezte a feszültséget, amely a testében gyülemlett. A nagymama zárta a sort, lassan, de kérlelhetetlenül, a vasrácsba kapaszkodva, mintha az utolsó pillanatig érezni akarná a valóság rideg, kézzelfogható bizonyosságát, mielőtt végleg elmerülnek az ismeretlen mélységeiben.
Ahogy mélyebbre jutottak, a járat valóban egyre szűkebb lett. A mennyezetről csövek, kábelek és ismeretlen rendeltetésű szerkezetek lógtak alá, szinte eltorlaszolva az utat. Alinda volt az első, akinek le kellett hajolnia, majd guggolnia, hogy átpréselje magát egy különösen alacsony, vízcseppektől nyirkos részen. A gőz már nem csak sistergett, hanem fojtogatóan vastagon ült a levegőben, izzadtságcseppeket gyűjtve bőrükön. A fém falakról szürke, nyálkás réteg tapadt a ruhájukra, a szag elviselhetetlenül édes-savanyú volt.
Az új lakó alig fért el a szűk részen, vállai súrolták a hideg fémet, minden mozdulatát erőlködés kísérte. Haragja most már nem csupán a tudat ellen irányult, hanem a fizikai korlátok ellen is, amik kíméletlenül fojtogatták. Egy szűk kanyar után egy még keskenyebb alagút tátongott előttük, mintha a Kolónia szándékosan építette volna ezt a labirintust, hogy soha ne jusson ki belőle senki. „Nincs visszaút,” – suttogta Alinda, hangja elcsuklott, miközben a szűk járat végtelen sötétjébe bámult. „Még ha akarnánk sem.”
A nagymama, bár teste remegett a megerőltetéstől, egyenesítette ki magát, amennyire csak tudta. Tekintete most nem a reményt, hanem a tiszta elszántságot sugározta, azt a fajta haragot, amely a generációk méltóságát védelmezi a teljes megsemmisülés ellen. „Soha nem is volt,” – felelte rekedten, és az arcán megjelenő ráncok mintha mélyebbnek és elszántabbnak tűntek a halvány fényben. – „Az ember nem tüzelőanyag. És nem is lesz.” A „mi-lesz-vele” most nem csupán egy kérdés volt, hanem egy fenyegetés, amelyet a szűk folyosók visszhangja erősített fel. A test-energia most valami másra szolgált, mint a Kolónia kupolájának fűtésére: a túlélés puszta akaratára.
Ahogy mélyebbre jutottak, a járat valóban egyre szűkebb lett. A mennyezetről csövek, kábelek és ismeretlen rendeltetésű szerkezetek lógtak alá, szinte eltorlaszolva az utat. Alinda volt az első, akinek le kellett hajolnia, majd guggolnia, hogy átpréselje magát egy különösen alacsony, vízcseppektől nyirkos részen. A gőz már nem csak sistergett, hanem fojtogatóan vastagon ült a levegőben, izzadtságcseppeket gyűjtve bőrükön. A fém falakról szürke, nyálkás réteg tapadt a ruhájukra, a szag elviselhetetlenül édes-savanyú volt.
Az új lakó alig fért el a szűk részen, vállai súrolták a hideg fémet, minden mozdulatát erőlködés kísérte. Haragja most már nem csupán a tudat ellen irányult, hanem a fizikai korlátok ellen is, amik kíméletlenül fojtogatták. Egy szűk kanyar után egy még keskenyebb alagút tátongott előttük, mintha a Kolónia szándékosan építette volna ezt a labirintust, hogy soha ne jusson ki belőle senki. „Nincs visszaút,” – suttogta Alinda, hangja elcsuklott, miközben a szűk járat végtelen sötétjébe bámult. „Még ha akarnánk sem.”
A nagymama, bár teste remegett a megerőltetéstől, egyenesítette ki magát, amennyire csak tudta. Tekintete most nem a reményt, hanem a tiszta elszántságot sugározta, azt a fajta haragot, amely a generációk méltóságát védelmezi a teljes megsemmisülés ellen. „Soha nem is volt,” – felelte rekedten, és az arcán megjelenő ráncok mintha mélyebbnek és elszántabbnak tűntek a halvány fényben. – „Az ember nem tüzelőanyag. És nem is lesz.” A „mi-lesz-vele” most nem csupán egy kérdés volt, hanem egy fenyegetés, amelyet a szűk folyosók visszhangja erősített fel. A test-energia most valami másra szolgált, mint a Kolónia kupolájának fűtésére: a túlélés puszta akaratára.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- alinda
- az-uj-lako
- nagymama
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.