2222 · DITKE (Csőrsz Edit)
A szeretet nyoma
Az Őrszem fémes lábai már szinte a hátuknál csattogtak. A járat falai remegtek a súlyától, ahogy a robot megállíthatatlanul közeledett. János, aki eddig csak eszeveszetten menekült, most megmerevedett. Arcán a félelem dühvé vált, és egy pillanatra Alinda úgy érezte, mintha egy régi, eltemetett fájdalom villant volna át a G534-es szemeiben – egy fájdalom, ami az emberi kapcsolatok tiltott mélységeiből fakad, a kolónia rideg törvényei ellenére.
„Tűnjetek el!” – ordította János, hangja rekedten tört meg a kénes levegőben. Két kézzel meglökte Alindát a rozsdás rács felé, mintha saját elrontott sorsát, az elvett lehetőségeit akarná elhárítani róluk. „Ne nézzetek vissza! Éljétek túl!”
Alinda a rácsnak ütközött, a fém fájdalmasan mart a bőrén. „Mit csinálsz?!” – kiáltotta dühösen, de János már fordult is, arcát az Őrszem felé fordítva. Nem harcolni akart, nem a robot megállításán gondolkodott, hanem akadályt képezni, egy utolsó, értelmetlennek tűnő gesztussal, ami mégis minden belső elnyomott érzelmét kifejezte a rendszerrel szemben.
L656 megragadta a lehetőséget. Bár dühös volt Jánosra a hirtelen lökés miatt, most minden erejével a rács felső, megtört zsanérjára feszült, remélve, hogy az végleg elenged. A rozsdás fém nyikorgott, hangja áthatóbb volt, mint az Őrszem közeledő, félelmetes csattanása.
„Add ide a kezed!” – morogta L656, Alindához fordulva. Az Őrszem vörös szeme most már csak pár méterre izzott tőlük, a járatot betöltötte a programozott harag hideg aura. János egy keserű mosollyal állt a robot és a két fiatal közé. A szeretet hiánya és a kolónia törvényei által elvett élete most egy végső, reménytelen tiltakozásban csúcsosodott ki.
„Tűnjetek el!” – ordította János, hangja rekedten tört meg a kénes levegőben. Két kézzel meglökte Alindát a rozsdás rács felé, mintha saját elrontott sorsát, az elvett lehetőségeit akarná elhárítani róluk. „Ne nézzetek vissza! Éljétek túl!”
Alinda a rácsnak ütközött, a fém fájdalmasan mart a bőrén. „Mit csinálsz?!” – kiáltotta dühösen, de János már fordult is, arcát az Őrszem felé fordítva. Nem harcolni akart, nem a robot megállításán gondolkodott, hanem akadályt képezni, egy utolsó, értelmetlennek tűnő gesztussal, ami mégis minden belső elnyomott érzelmét kifejezte a rendszerrel szemben.
L656 megragadta a lehetőséget. Bár dühös volt Jánosra a hirtelen lökés miatt, most minden erejével a rács felső, megtört zsanérjára feszült, remélve, hogy az végleg elenged. A rozsdás fém nyikorgott, hangja áthatóbb volt, mint az Őrszem közeledő, félelmetes csattanása.
„Add ide a kezed!” – morogta L656, Alindához fordulva. Az Őrszem vörös szeme most már csak pár méterre izzott tőlük, a járatot betöltötte a programozott harag hideg aura. János egy keserű mosollyal állt a robot és a két fiatal közé. A szeretet hiánya és a kolónia törvényei által elvett élete most egy végső, reménytelen tiltakozásban csúcsosodott ki.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- janos-g534
- l656
- orszem
Helyszín
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
- janos-g534
- l656
- orszem
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.