Véget nem érő történet

2222 · Pedál-János

A rézbe karcolt juss

A zsilipkapu csattanásának visszhangja még ott kísértett a kabin fémes falai között, de a folyosó felől lassan elcsendesült a hidraulika sziszegése. Alinda a hideg burkolatnak támaszkodott, hallgatva saját, szapora szívverését. János odakint maradt a sötétben, a vasajtó túloldalán, de a lezárt fülkében maradt levegő sűrű volt a felhalmozódott ózontól és a fojtogató bizonytalanságtól.
– Nem hiába tette, Alinda – szólalt meg a nagymama csendesen, s megtörve a bénultságot, térdre ereszkedett a keskeny fekhely mellett. A rozsdás fémváz alól egy meglazult burkolólemez szélét feszítette fel sovány, görcsös ujjaival. – János pontosan tudta, mit őrzünk itt. És azt is tudta, kik vagyunk valójában.
A réteg mögül egy megfakult, kézzel rajzolt vázlat és egy rézkábelekből font apró, sugárzó napot formázó amulett került elő. Alinda tágra nyílt szemmel nézte a tárgyakat, amelyek létezéséről eddig sejtelme sem volt.
– A fény nem a generátorok jussa, és nem az Őrszemeké – suttogta az öregasszony, miközben a lány tenyerébe zárta a hűvös rézfonatot. – Mi vagyunk a napfény örökösei. A nagyszüleim még látták a fenti eget, mielőtt a kolónia szigorú napirendje elnyelt minket. Ez a térkép mutatja a régi napszektor felé vezető elfalazott szellőzőt. János azért csalta el a gépet, hogy áttörhessük a hallgatást, s visszakövetelhesd azt, ami emberként megillet.
Alinda megszorította a fémikont. A veszteség feletti zsibbadtságot lassan felváltotta egy dacos, éber feszültség. Megértette, hogy a lezárt zsilip mögött többé nem mehet minden a régi kerékvágásban.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • janos-g534
  • nagymama

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.