2222 · Homály Bálint
A retesz túloldalán — új hang
Hirtelen mély, fémes dörrenés rázta meg a mennyezeti tartógerendákat, s a folyosó sárgás világítását éles, ütemes vörös villódzás váltotta fel. A feszültségingadozás elérte a szektor központi reléjét: a felügyelő egységek riasztása életbe lépett.
Az Új Lakó kemény tekintete egyetlen másodperc alatt esett szét. A szigorú légiós póz mögül előtört a puszta rettegés; pontosan tudta, mit jelent, ha az Őrszemek lezárják a szakaszt. Nem állta többé az utat, hanem ösztönösen a fali fülke felé hátrált.
János nem habozott. Megragadta Alinda hideg, remegő kezét, és átlendítette a lányt a lezárt járat félig nyitott, nehéz acélzsilipjén. A lány lába megcsúszott a nedves fémlemezen, de János megtartotta, s együtt zuhantak be a sötét, szűk alagútba.
Mielőtt a zsilip visszacsapódhatott volna, Az Új Lakó is átpréselte magát a résen. Saját testsúlyával feszült rá a rozsdás karra, és kattanásig tolta a reteszt. Odakint elhalt a szirénázás, csak a csövekben keringő hűtőfolyadék halkan lüktető morajlása maradt.
A vaksötétben csupán a három ember szaggatott légzése hallatszott. A levegő itt nem a szintetikus massza vegyszerszagát árasztotta, hanem régi, száraz por és elfedett évtizedek fanyar illatát. János felkattintotta a kis kézi világítót, s a derengő fénynyaláb kézzel karcolott jeleket világított meg a betonfalon. A kolónia szigorú napirendjén túl, a gépek ellenőrzésén kívül a félelem lassan átadta a helyét valami ismeretlennek: a kérdésnek, hogy mi marad az emberből, ha megszűnik a parancs.
Az Új Lakó kemény tekintete egyetlen másodperc alatt esett szét. A szigorú légiós póz mögül előtört a puszta rettegés; pontosan tudta, mit jelent, ha az Őrszemek lezárják a szakaszt. Nem állta többé az utat, hanem ösztönösen a fali fülke felé hátrált.
János nem habozott. Megragadta Alinda hideg, remegő kezét, és átlendítette a lányt a lezárt járat félig nyitott, nehéz acélzsilipjén. A lány lába megcsúszott a nedves fémlemezen, de János megtartotta, s együtt zuhantak be a sötét, szűk alagútba.
Mielőtt a zsilip visszacsapódhatott volna, Az Új Lakó is átpréselte magát a résen. Saját testsúlyával feszült rá a rozsdás karra, és kattanásig tolta a reteszt. Odakint elhalt a szirénázás, csak a csövekben keringő hűtőfolyadék halkan lüktető morajlása maradt.
A vaksötétben csupán a három ember szaggatott légzése hallatszott. A levegő itt nem a szintetikus massza vegyszerszagát árasztotta, hanem régi, száraz por és elfedett évtizedek fanyar illatát. János felkattintotta a kis kézi világítót, s a derengő fénynyaláb kézzel karcolott jeleket világított meg a betonfalon. A kolónia szigorú napirendjén túl, a gépek ellenőrzésén kívül a félelem lassan átadta a helyét valami ismeretlennek: a kérdésnek, hogy mi marad az emberből, ha megszűnik a parancs.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- alinda
- az-uj-lako
- janos-g534
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.