Véget nem érő történet

2222 · Nagyóska

A rajz és a rejtett érzés

Itt, a mélységben, az emberi élet valódi értékét nem a kalóriatáblák vagy a munkaórák határozták meg, hanem az, hogy képesek-e emlékezni és szembenézni az elmúlással. A nagymama szavai hideg fuvallatként söpörtek végig a járatban, de furcsamód, egyfajta megkönnyebbülést is hoztak. A kimondatlan igazság súlya nehezedett rájuk, mégis felszabadító volt tudni, hogy a Kolónia rendszere nem az egyetlen valóság.
Alinda az új lakóra pillantott, aki még mindig az őrszem roncsát bámulta. A férfi arca sápadt volt, de a félelem helyét átvette valami más, valami mélyebb megértés. A nagymama halkan felsóhajtott, majd lassan elővett a zsebéből egy összegyűrt, szakadozott papírdarabot. Óvatosan kiterítette a földre, a lámpa halvány fényénél egy halványan rajzolt térkép vázlata bontakozott ki, mely kusza vonalakból és ismeretlen szimbólumokból állt.
„Ez… ez mutatja, mi van túl” – suttogta a nagymama, ujjával a térkép egyik elmosódott részére bökött. Ahogy magyarázta a kanyargó járatokat és a jelöletlen pontokat, tekintete egy pillanatra elkalandozott. Szemében egy távoli emlék villant fel, egy arcé, melyen nem a hasznosság, hanem az aggódó kedvesség tükröződött. Eszébe jutott János, a pedálos dinamó melletti szomszéd, aki néha egy-egy apró, titkos cselekedettel – egy extra réteg ruhával a hideg napokon, egy halk kérdéssel a nagymama fáradtságáról – próbálta kifejezni, hogy az ember nem csupán egy termelési egység. A nagymama elutasította ezeket a gesztusokat, ahogy a Kolónia szabályai diktálták, de a szíve mélyén melegség ébredt benne, amitől kissé el is szégyellte magát.
Alinda és az új lakó észrevették a nagymama pillanatnyi elrévedését. Tudták, hogy a régi térkép több, mint útvonal, talán a nagymama saját, rejtett emlékeinek térképe is egyben. A nagymama azonban gyorsan visszatért a jelenbe, arca ismét komoly lett. „Nem szabad felejteni, hogy ki honnan jön, még akkor sem, ha a Kolónia ezt parancsolja” – mondta halkan, de határozottan. A szavai Jánosra is vonatkoztak, akinek a ragaszkodása a tiltás ellenére is erőt adott neki, és felvillantotta a reményt, hogy az emberi kapcsolatok sokkal mélyebbek, mint a rendszer által elfogadott funkciók. Ez a felismerés, itt a rozsdás kapu árnyékában, még a halál gondolatánál is nagyobb kérdéseket vetett fel: hogyan élheti túl az ember azokat az érzéseket, melyekre a rendszer nem ad engedélyt?
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • az-uj-lako
  • nagymama

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.