Véget nem érő történet

2222 · Homály Bálint

A megőrzött horizont — új hang

A fémes léptek ritmikus dörrenése betöltötte a szűk folyosót, elnyomva a vibráló neoncsövek halk sercegését. Alinda nem lépett vissza. Ujjai önkéntelenül a kabátja belső zsebébe simultak, ahol egy rézből hajtogatott, kopott kis spirált szorongatott – a nagymamája egyetlen eldugott emlékét abból a korból, amikor az emberek még látták a nyílt égboltot. Az öregasszony gyakran suttogott a kolónia előtti időkről, a szabad gondolatokról és a mesterségesen elfojtott emlékezetről, amit a rendszer nap mint nap igyekezett kimosni az új generációkból.
A szektorvezető kimérten intett a kezével, arca semmilyen emberi reakciót nem mutatott.
– Engedetlenség és tiltott jelenlét – jelentette ki szikár hangon. – A kolónia szabályzata szerint az ilyesmi automatikus átsorolást von maga után.
Az Őrszemek fekete alakjai kibukkantak a kanyar mögül, páncéljuk jéghidegen verte vissza a sárgás fényt. Ám mielőtt a tiszt intézkedhetett volna, az ismeretlen új lakó váratlanul Alinda elé vágott. Lassú, kimért mozdulattal emelte fel a kezét, tenyerében egy megfakult, fémbe vésett szimbólumot mutatva a tiszt felé.
– Ez a lány nem lázadó, vezető – mondta a jövevény rekedt, mély hangon. – Csak olyasmit őriz, amit ti már régen elfelejtettetek a falak között.
János a sötét rés mélyén elfojtotta a lélegzetét, miközben az közeledő Őrszemek léptei hirtelen megtorpantak a felmutatott jel láttán.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • g302
  • janos-g534
  • orszemek

Helyszín

  • folyoso
  • l-lako-szektor

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • g302
  • janos-g534

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.