Véget nem érő történet

2222 · Nap-Imre

A megnyílt zsilip

A nehéz, fémből öntött zsilipkapu mély berregéssel indult meg felfelé. Évtizedek óta felhalmozódott porréteg hullott a padlóra, ahogy az L-szektor eddig elzárt járata lassanként megnyílt előttük. A hirtelen támadt huzat meglepően hűvös, mégis tiszta levegőt hozott a sziklarepedés állott sötétségébe, mintha a kolónia kényszerű napirendjén túl egy teljesen más világ lélegezne a falak mögött.
János megtörölte izzadt homlokát. A keze még mindig remegett a korrodált főkapcsoló érintésétől, de tekintetében a rettegést lassan felváltotta egy vékony reménysugár. Szorosan Alinda mellé lépett, óvatosan figyelve a sötétbe vesző átjárót.
– Sikerült – suttogta János, s hangjában a lelepleződéstől való félelem viaskodott a felvillanó megkönnyebbüléssel. – A blokád megszűnt. Az Őrszemek nem tudják azonnal felülírni.
Alinda óvatos léptekkel haladt előre. A lába alatt megreccsent a régi burkolat, ahogy átlépték a tilos zóna határát. Ebben a szektorban a falakat nem a kolónia megszokott, hideg csővezetékei borították, hanem elfeledett, emberi kéz nyomait őrző panelek. Ahogy a visszatérő áram végigfutott a hálózaton, a mennyezeti lámpák halvány, meleg sárga fénnyel gyulladtak ki.
Ebben a pillanatban Alinda megértette, mit jelent embernek lenni: nem a megszabott parancsok gépies követését, hanem a merész döntést, hogy a saját lábukon lépnek át az ismeretlenbe.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • janos-g534

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • janos-g534

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.