2222 · Téli-Eszter
A megcsapolt izmok melege
János árnyéka még el sem tűnt a folyosó homályában, amikor a fülke feletti vörös jelzőfény szaggatott villogásba kezdett. Az Őrszemek közeledtét jelző tompa, fém a fémen csikorduló hang végigfutott a szektor tartógerendáin. A nagymama dühösen, de ellentmondást nem tűrően lökte Alindát a sarokban lévő, rozsdás ráccsal lezárt szellőzőnyílás felé. Nem volt idő búcsúzkodásra; a rendszer nem tűrte a felesleges csoportosulást, minden elvesztegetett perc a fejadagok azonnali csökkentését vonta maga után.
L656 másodikként vetette be magát a szűk, kormos járatba. A fémcső azonnal elszívta testük maradék melegét. Alinda érezte, ahogy a térde és a könyöke felsérti a hideg vasat, de a fájdalomnál is erősebb volt a vádlijában lüktető fáradtság. Minden egyes kúszó mozdulatért súlyos árat fizetett a teste: az alig kétszáz kalóriás massza-reggeli energiája gyorsan elpárolgott, helyét sűrű, hideg veríték vette át. A szellőző résein át a közeli generátoregység tompa zúgása hallatszott, ahol a váltótársak éppen az utolsó erejüket adták le a pedálokon, hogy életben tartsák a kolónia belső hálózatát.
Amikor a lakószektor egyik félreeső rácsánál kibújtak, a fojtogató, elhasznált levegő szinte arcul csapta őket. Itt, az L-szektor mocskos folyosóin a lakók dühösen, a kimerültségtől beesett arccal dőltek a falnak. Egy öregember ült a sarokban, remegő lábakkal dörzsölte görcsbe rándult combját, miközben fojtott hangon szitkozódott a legújabb áramkorlátozások miatt. Az emberi test itt csupán egy akkumulátor volt, amit a rendszer addig merített, amíg a hús bírta a vas ellenében. Alinda és L656 némán lapultak meg a szűk átjáró árnyékában, miközben az Őrszemek nehéz, ritmikus léptei visszhangoztak a távolból.
L656 másodikként vetette be magát a szűk, kormos járatba. A fémcső azonnal elszívta testük maradék melegét. Alinda érezte, ahogy a térde és a könyöke felsérti a hideg vasat, de a fájdalomnál is erősebb volt a vádlijában lüktető fáradtság. Minden egyes kúszó mozdulatért súlyos árat fizetett a teste: az alig kétszáz kalóriás massza-reggeli energiája gyorsan elpárolgott, helyét sűrű, hideg veríték vette át. A szellőző résein át a közeli generátoregység tompa zúgása hallatszott, ahol a váltótársak éppen az utolsó erejüket adták le a pedálokon, hogy életben tartsák a kolónia belső hálózatát.
Amikor a lakószektor egyik félreeső rácsánál kibújtak, a fojtogató, elhasznált levegő szinte arcul csapta őket. Itt, az L-szektor mocskos folyosóin a lakók dühösen, a kimerültségtől beesett arccal dőltek a falnak. Egy öregember ült a sarokban, remegő lábakkal dörzsölte görcsbe rándult combját, miközben fojtott hangon szitkozódott a legújabb áramkorlátozások miatt. Az emberi test itt csupán egy akkumulátor volt, amit a rendszer addig merített, amíg a hús bírta a vas ellenében. Alinda és L656 némán lapultak meg a szűk átjáró árnyékában, miközben az Őrszemek nehéz, ritmikus léptei visszhangoztak a távolból.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- egy-oregember
- l656
- nagymama
Helyszín
- elfeledett-jaratok
- fulke-14
Előző jelenet szereplői
- alinda
- egy-oregember
- g302
- janos-g534
- l656
- nagymama
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.