Véget nem érő történet

2222 · Homály Bálint

A megállt mutatók

Alinda elcsomagolta a rajzot a ruhája belső hajtásába, de az elosztódoboz aljából még egy apró, megfakult tárgy került elő: egy nehéz, rézből öntött számlapú zsebóra. Nem ketyegett, a mutatói örökre megálltak kilenc óra tíz percnél, mégis hideg, súlyos féme furcsa kontrasztot alkotott a kolónia műanyag porcióedényeivel. Nem a hasznosságért őrizték meg, hanem a puszta létezéséért.
Idelent, a fémbordák között a levegő nehéz volt, mégis tisztábbnak tűnt, mint az L-szektor pedálcsarnokaiban. Odafent az embereket kilowattokban és húsadagokban mérték, a testük csak egy volt a hálózatot tápláló generátorok sorában. Vajon mikortól szűnik meg valaki ember lenni? Amikor már csak az ütemezett sípszót követi, vagy amikor megfeledkezik róla, hogy a bőre alatt vér folyik, nem pedig áram?
A fal túloldalán tompa, gépies dörrenés rázta meg a szerkezetet: az Őrszemek lezárták a szomszédos folyosószakaszt. A leállított szektorban most sötétség és csend uralkodott, a hajtók lába alatt megálltak a pedálok, és a levegőellátás lassulni kezdett. Alinda tudta, ha a rendszer így fosztja meg őket a mozgástól, az emberi tartás elenyészik. A lány a szűk alagút felé fordult, ahová a vázlat vezetett. Nem maradhatott a fülkében; a válaszokat és a túlélést a mélyebb, lezáratlan kábeldúcok közt kellett keresnie.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.