A kvóta vége

A nyirkos járatfalak mögül fémes sziszegés vágta át a csendet. A kopogás hirtelen elhallgatott, s a csővezetékek mögül egy áramvonalas, hidegen derengő Őrszem-3 szonda emelkedett ki. Vörös érzékelősugara lassú, szakaszos mozgással pásztázta végig a szűk alagutat.
L656 teste hirtelen megrándult. A korábbi bio-energia túlterhelés és a feszültség végleg felőrölte kimerült szervezetét; a fiú kinyújtotta a kezét Alinda felé, de a mozdulat félbeszakadt. Szemei fennakadtak, térde megbicsaklott, s élettelenül zuhant a nyirkos betonra. Feje tompa koppanással csapódott a rozsdás rézvezetékeknek.
– L656! – kiáltott fel fojtott, szaggatott hangon Alinda, s azonnal a földre vetette magát a fiú mellé. Ujjai hiába keresték a pulzust a kihűlő csuklón; a test nem válaszolt. A lányt elárasztotta a nyers, csontig hatoló gyász és a tehetetlen rettegés.
– Gyere el tőle, Alinda! Nincs már benne élet! – ragadta meg a lány karját János-G534. A férfi hangja remegett, de szorítása kíméletlen volt. – A szonda érzékeli a test hőmérsékletének zuhanását. A Kolónia számára ő már csak megsemmisítendő szerves hulladék!
Az Őrszem gépies, szintetikus hangja visszhangot vert a szűk alagútban: „Alany L656: életfunkciók megszűntek. Biológiai kvóta törölve.” A szonda vörös fénye közönyösen pásztázta végig a halott fiút, tudomást sem véve a felette zokogó lányról. A halál a Kolóniában nem jelentett tragédiát, csupán egy lezárt adatot a rendszerben.
Alinda kénytelen volt talpra állni. János rángatta előre a homályos folyosón, miközben a lány még utoljára visszanézett L656 mozdulatlan alakjára, akit lassan teljesen benyelt a sötétség.