2222 · Nap-Imre
A G534-es szektor emléke
Alinda óvatosan kibújt a szűk áttörésen, és a meleg gőzöket árasztó szervizalagút szürke padlójára huppant. A csövek ütemes kopogása itt már egészen közeli volt; a fémhálózat túloldalán egy kéz ritmikusan zárta rövidre az áramkört. Alinda a sötét folyosó kanyarulatához óvakodott, ahol egy viharvert munkaruhát viselő, őszülő férfi görnyedt a falba vájt illegális elosztódoboz fölé.
János-G534 volt az. A férfi keze gyakorlottan forgatta a kézzel köszörült fogót, miközben tekintete a lányra tévedt. Nem riadt meg – roncsközeli szerszámait félretéve arcán inkább egy fáradt, de meleg mosoly suhant át, ami szokatlan ritkaságnak számított a kolónia komor szürkeségében.
– Tudtam, hogy egyszer valaki követi a jelet – suttogta János, s lassú mozdulattal leállította a fémre mért ütéseket. – A nagymamád járása volt ilyen halk. Mindig megérezte, ha a járatokban megváltozott a levegő nyomása.
Alinda visszatartotta a lélegzetét. A nagymamája ritkán beszélt a G534-es szektor régi szerelőjéről. A kolónia szigorú szabályai és az Őrszemek vigyázó szemei tiltották a szektorok közötti mélyebb magánkapcsolatokat, így a nagyi a nyilvánosság előtt mindig hűvösen, a törvényeknek megfelelően utasította el az idős férfi közeledését. Ám Alinda pontosan emlékezett rá, hogy a nagymama régi füzetének sarkában hányszor szerepelt apró, rejtett széljegyzetként ez a regisztrációs szám.
– Miért csinálod ezt, János? – kérdezte Alinda, a melegedő bypass-kábelre mutatva.
– Mert nem hagyhatjuk, hogy a fény teljesen kialudjon bennünk – felelte János halkan, s a lány tekintetét keresve csillant fel szemében az elszántság. – A nagymamád védelmezni próbált téged és engem is a szigorral. De titokban tudta: a fémfalak mögött is embernek kell maradnunk.
János-G534 volt az. A férfi keze gyakorlottan forgatta a kézzel köszörült fogót, miközben tekintete a lányra tévedt. Nem riadt meg – roncsközeli szerszámait félretéve arcán inkább egy fáradt, de meleg mosoly suhant át, ami szokatlan ritkaságnak számított a kolónia komor szürkeségében.
– Tudtam, hogy egyszer valaki követi a jelet – suttogta János, s lassú mozdulattal leállította a fémre mért ütéseket. – A nagymamád járása volt ilyen halk. Mindig megérezte, ha a járatokban megváltozott a levegő nyomása.
Alinda visszatartotta a lélegzetét. A nagymamája ritkán beszélt a G534-es szektor régi szerelőjéről. A kolónia szigorú szabályai és az Őrszemek vigyázó szemei tiltották a szektorok közötti mélyebb magánkapcsolatokat, így a nagyi a nyilvánosság előtt mindig hűvösen, a törvényeknek megfelelően utasította el az idős férfi közeledését. Ám Alinda pontosan emlékezett rá, hogy a nagymama régi füzetének sarkában hányszor szerepelt apró, rejtett széljegyzetként ez a regisztrációs szám.
– Miért csinálod ezt, János? – kérdezte Alinda, a melegedő bypass-kábelre mutatva.
– Mert nem hagyhatjuk, hogy a fény teljesen kialudjon bennünk – felelte János halkan, s a lány tekintetét keresve csillant fel szemében az elszántság. – A nagymamád védelmezni próbált téged és engem is a szigorral. De titokban tudta: a fémfalak mögött is embernek kell maradnunk.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- janos-g534
- nagymama
Helyszín
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.