Véget nem érő történet

2222 · Nagyóska

A fémkupola rése

L656 óvatosan egy puha géprongyba csavarta a sárgaréz foglalatú lencsét, mintha csak egy újszülött törékeny életét óvná. Alinda ujjai még remegtek az izgalomtól, de a céltudatosság gyorsan elűzte a félelmet. Fejében felselettek a nagymama régi meséi a tengerparti alkonyatokról, amelyeket egykor szabad lényekként éltek meg az emberek – nem úgy, mint most, ebben a fojtogató, pedálhajtotta fémkaptárban, ahol a puszta létezés is csak gépies energiatermelés.
– A hármas elszívó folyosó közvetlenül a nagynyomású kupola alá vezet – suttogta a lány, miközben segített felerősíteni a nehéz hátizsákot. – Az Őrszemek ritkán ellenőrzik azt a szakaszt, mert túl magas a kénszint. De nekünk pont jó lesz.
Elindultak a sötét, poros járatban. L656 minden lépésnél halkan sziszegett a fémvázas hátizsák súlya alatt, de a dühös elszántság hajtotta előre. Az elfeledett járatok mélyéről hirtelen tompa csikordulás hallatszott: valahol messze egy g302-es szektorlakó vitatkozott dühösen az elégedetlen őrökkel a napi fejadagok miatt. A kolónia feszült moraja most mégis távolinak tűnt.
Alinda egy keskeny, rozsdás rácshoz érve megállt, és ujjával a fenti homályba mutatott. Ott, a vastag vascsövek között derengett egy halvány, szinte láthatatlan rés, amelyen át a valódi világ fojtott fénye szivárgott. Itt kellett elkezdeniük az építkezést, hogy az ember újra emberré válhasson, és visszanyerje elfeledett méltóságát.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • l656

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • l656

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.