Véget nem érő történet

2222 · Cső-Eliza

A felizzó kérdés

Alinda markában a dinamó fénye valóban elhalványult, ahogy János szavai visszhangoztak a nedves, fémes járatban. Az „idegen légió” kifejezés idegenül csengett, egy olyan világból, amiről ők csak a nagymama meséiből hallhattak foszlányokat, ha egyáltalán. A szürke, kiszámítható létben, amelyet a kolónia napirendje diktált, a rendkívüli mindig gyanús volt. Most azonban a gyanú forrása maga a változás ígéretét hordozta.
„Légió?” – kérdezte Alinda élesen, hangjában a düh és a kíváncsiság keveredett. Az őrszemekkel szembeni haragja most egy új, ismeretlen ellenség felé fordult. „Mit akar itt? Miért jött?”
János vállat vont, mozdulata lassú volt, megfáradt. „Senki sem tudja. De a közös képviselővel való összetűzése... az nem maradt titokban. Azt mondják, nem fogadja el a beosztást, a munkát, amit kapott. Azt kérdezi: ’Mi értelme?’ És ezzel felkavarja a port.” Az öregember szemében szikrázott a düh, de a hangjában rejlő fáradtság mélységes volt.
L656 tekintete a sötétbe veszett, mintha ott keresné a választ. „A napirend… ha az megborul, az káosz. Az öregek félnek, ahogy mondtad. De a fiatalok, akiket a gép sosem tévesztett meg, azok már látják a repedéseket.”
Alinda összeszorította az öklét. A dinamós lámpa a kezében remegett, fénye hol erősödött, hol gyengült, ahogy a düh átjárta. „A repedéseket, amik már régóta ott vannak. Csak most valaki merészeli megmutatni őket.”
„Pontosan” – bólintott János. „Ezért jöttem. Nektek is látnotok kell. A Tizenkettes járaton túl, az L-szektorban… valami megmozdult. Az őrszemek mindent el akarnak fojtani, de nem tudják. Ez nem egy túláram. Ez egy gondolat. Egy kérdés: hogy lesz az ember, ha már nem ismeri magát?”
A járat csendjében Alinda érezte, ahogy a kolónia szürke monotonitása lassan szétfoszlik. Az L-szektorban lakó idegen légiós nem csupán egy zavaró tényező volt. Ő maga volt a katalizátor, aki újra aktiválta azt a rég elfeledett érzést, hogy az emberi létnek többnek kell lennie, mint puszta mechanikus létezésnek. A dinamó fénye újra felragyogott Alinda kezében, erősebben, mint korábban. Nem csupán fényt adott, hanem reményt. Egy apró, vibráló szikrát a teljes sötétségben. A lázadás szikráját.
„Mi lesz a következő lépés?” – kérdezte L656, hangja most szokatlanul határozott volt. „Nem maradhatunk itt örökké. De a felszín is veszélyes.”
János a szellőzőjárat szűk nyílása felé intett. „Van egy eldugott útvonal. Egy régi karbantartó járat, amit az őrszemek már nem használnak. Az oda vezet, ahol látni lehet, mi történik az L-szektorban, anélkül, hogy feltűnnétek.” A szavai súlyt hordoztak, egyértelmű volt, hogy régóta tervezte ezt. „De vigyázzatok. Odafönt azt mondják, minden rendben. Ide lent azonban…” A mondatát nem fejezte be, de a figyelmeztetés súlya érezhető volt. Az öregek félelme, a hálózat túlterheltsége mind arról árulkodott, hogy a rendszer a végtelenségig feszült.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • janos-g534
  • l656

Helyszín

  • elfeledett-jaratok
  • l-lako-szektor

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • janos-g534
  • l656

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.