Véget nem érő történet

2222 · Téli-Eszter

A fal mögötti első lépés

A meglazult rács egyenetlen fémes koccanással dőlt előre. Alinda félretolta az akadályt, s mielőtt a fémlemez végleg a padlóhoz csapódott volna, a nagymama elkapta annak sarkát, nehogy a zaj felverje az elszigetelt fülkék csendjét. A nyílás sötét volt és fojtogatóan szűk, de a nyirkos szag, ami kiáramlott belőle, messze eltért a szektor fertőtlenített, gépi szagától.
– Menj, mielőtt az érzékelők újrakalibrálják magukat – sürgette a nagymama, miközben visszanyomta Alinda vállát a sötét járat felé. – Az út végén nem a gépek döntenek a sorsodról. Az ember ott kezdődik, ahol már nem a normák szabják meg a légzést.
Alinda hason csúszva préselte be magát a nyílásba. A jéghideg fém rágta a könyökét, s a szűk alagútban minden egyes mozdulatért saját izmaival kellett megküzdenie, nem a pedálok szabványos ritmusával. Amikor a lába is eltűnt a lyukban, a nagymama azonnal visszatolta a fekhelyet a helyére, hogy elfedje a nyomot, elvágva ezzel a visszautat.
A sötétségben Alinda megállt egy pillanatra. A tüdőjét kaparta a felkavart évtizedes por, de nem köhögött. Először érzett igazi, nehéz fizikai fájdalmat a saját akaratából – s ebben a választásban ott rejlett a kolónia által elfojtott emberi tartás.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • nagymama

Helyszín

  • elfeledett-jaratok
  • fulke-14

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • nagymama

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.