A facsart kalóriák

A csarnok mennyezeti kürtője éles szirénázással zúgott fel, miközben a szektorszintű központi elosztó vörös jelzőfénye villogni kezdett. A hálózat feszültségesése miatt az automata szabályzó hirtelen növelte a lendkerekek mágneses ellenállását.
János-g534 izmai azonnal görcsbe rándultak, ahogy a pedál szinte kővé dermedt a talpa alatt. A csarnok világítása halványult, a rendszer még több energiát követelt a szinten maradáshoz. Ebben a kolóniában a teljesítményt nem gépek, hanem hús és vér adta: minden Wattért az emberi szövetekből facsartak ki minden elraktározott kalóriát. A combizmok mikroszakadásai és a tüdők zihálása képezték a folyosók életben tartó áramát.
– Álljon meg, János! – kiáltott Alinda, és odalépett, hogy a saját erejével segítse a hajtást, de a nagymama rákiáltott.
– Maradj a helyeden, lányom! – vágta rá élesen az idős nő, miközben az ő saját lendkereke is vészjóslóan felüvöltött. A nagymama arca hamuszürkévé vált a hirtelen megugrott nyomástól. – Ha kiesik a ritmusból, az Őrszemek azonnal selejtnek minősítik és leállítják a tápadagját.
János fogai csikordultak, az izzadság vakítóan marta a szemét. Nem a hálózatért taposta a vasat, hanem mert tudta: ha feladja, a többletterhelés automatikusan az idős asszony vázára szakad. A teste egyetlen sajgó, kifacsart áramforrássá vált a vészvilágítás vörös derengésében.