2222 · Darnay Merse
A dac halk hangjai
Kovács hangtalanul siklott a sötétedő járatokban, léptei szinte teljesen elenyésztek a falakról szivárgó pára neszében. János szorosan Alinda mellett maradt, feszülten figyelve a lány minden mozdulatát. A lány arcán még ott parázslott a nagymamájától örökölt dac, de a sötétség mélyülése és a távoli fémzörejek őt is óvatosságra intették.
– Nagyanyád makacs asszony – suttogta János halk, rekedtes hangon, miközben átlépték a padlóból kiálló rozsdás csővezetéket. – Mindig eltolt magától, ha a szabályokról volt szó. Azt mondta, a kolónián a túlélés egyetlen módja a magány. Pedig tudom, hogy nem így gondolta.
Alinda oldalra pillantott. Emlékezett a nagymama történeteire a 2020-as évekről, amelyeket az még a saját felmenőitől hallott: a szabad égről, a korlátlan áramról és az emberek közötti kötelékekről, amiket nem mértek pedálidőben. János mindig ott sündörgött a cellájuk körül, de a nagyi az előírások miatt rideg maradt vele. Titokban mégis neki tartogatta az utolsó falat tiszta szintetikus zsírt.
– Ő csak védeni akart minket – felelte Alinda szaggatottan. – Tudta, mi jár azért, ha valaki túllép a kijelölt szektorán.
G302 hátra-hátrapillantott, kezével a nyirkos falat tapogatva. A járat hirtelen tágulni kezdett, egy elhagyatott elosztókamrába értek, ahol a mennyezetről lógó kábelek úgy csüngtek alá, mint valami kiszáradt gyökerek. Kovács megállt az egykori vezérlőpult előtt, felemelve a rézlemezes áthidalót. A fém megcsillant a kezében, jelezve, hogy a döntés pillanata közelebb van, mint hitték.
– Nagyanyád makacs asszony – suttogta János halk, rekedtes hangon, miközben átlépték a padlóból kiálló rozsdás csővezetéket. – Mindig eltolt magától, ha a szabályokról volt szó. Azt mondta, a kolónián a túlélés egyetlen módja a magány. Pedig tudom, hogy nem így gondolta.
Alinda oldalra pillantott. Emlékezett a nagymama történeteire a 2020-as évekről, amelyeket az még a saját felmenőitől hallott: a szabad égről, a korlátlan áramról és az emberek közötti kötelékekről, amiket nem mértek pedálidőben. János mindig ott sündörgött a cellájuk körül, de a nagyi az előírások miatt rideg maradt vele. Titokban mégis neki tartogatta az utolsó falat tiszta szintetikus zsírt.
– Ő csak védeni akart minket – felelte Alinda szaggatottan. – Tudta, mi jár azért, ha valaki túllép a kijelölt szektorán.
G302 hátra-hátrapillantott, kezével a nyirkos falat tapogatva. A járat hirtelen tágulni kezdett, egy elhagyatott elosztókamrába értek, ahol a mennyezetről lógó kábelek úgy csüngtek alá, mint valami kiszáradt gyökerek. Kovács megállt az egykori vezérlőpult előtt, felemelve a rézlemezes áthidalót. A fém megcsillant a kezében, jelezve, hogy a döntés pillanata közelebb van, mint hitték.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- g302
- janos-g534
- kovacs
Helyszín
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
- g302
- janos-g534
- kovacs
- l656
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.