A csend fojtó súlya

János a következő pillanatban már Alinda előtt állt, a lány vállára markolt, de mozdulatában több volt a vészjósló sürgetés, mint a vigasz. Szemei villámokat szórtak, szája szorosan összezárva, egyetlen szót sem engedett ki, mégis, egész lénye azt üvöltötte: veszély. Intő ujjával az ajtó felé bökött, ahol a mágneszár halk zúgása már rég elült, a kolónia teljes csendbe borult. A csend, ami sokszor hangosabb volt bármilyen kiáltásnál, most fojtogatóan telepedett rájuk.
Alinda dühösen rántotta el magát, de János szorítása erős volt. A lány szemeiben a tehetetlenség makacs lángja égett, amely nem akarta elfogadni a csend fenyegetését. – Mi van, János? Te is azt akarod, hogy hallgassak? Hogy nyeljem le? – sziszegte, hangját alig hallhatóra mérsékelve, de az indulat minden szót áthatott.
János tekintete elkomorult. Nem szólt, csak erélyesen megrázta Alindát, mintha fel akarná rázni a valóságra, majd a fülke mennyezete felé pillantott, ahol a figyelő szenzorok alig észrevehetően pislogtak. A mozdulat magáért beszélt: a falaknak is fülük van, minden szó súlyosabb, mint gondolnák.
A nagymama némán figyelte őket. Haragja Alinda ellen, úgy tűnt, háttérbe szorult a pillanatnyi fenyegetés súlya alatt. János határozott fellépése nemcsak Alindának, de neki is szólt. A nagymama halkan felnyögött, és visszahuppant a fekhelyre, tekintete egy pillanatra Jánosra tévedt, amiben a felismerés és a fáradtság keveredett. Tudta, hogy Jánosnak igaza van, a kolónia nem tűri a lázadást, és a szavak, még a cellák mélyén is, halálos fegyverré válhatnak.
János elengedte Alindát, aki a falhoz vágódott, és némán, mégis érezhetően remegett a visszafojtott dühtől. A fülkében tapintható volt a feszültség. A nagymama lehunyta a szemét, az öreg testében minden szál tiltakozott a régi emlékek és a rideg valóság közötti szakadék ellen. János pedig a falra támaszkodott, keresztezett karokkal, ő is lehunyta a szemét. A kolónia szigorú rendje éppen most fojtott el egy újabb szikrát, és mindhárman érezték a nyomást, ami az elfojtott szavakat a lelkükbe égette.