A bürokratikus bypass

Az Őrszem-3 logikai áramkörei hevesen tiltakoztak a látvány ellen. A bürokratikusan optimalizált kolónia-szabályzat 42. cikkelye világosan kimondta: a pedálozás egyetlen elfogadott értelme a watt. Semmi hullámzás, semmi nosztalgikus Balaton-képzelgés.
– Áramingadozás – morogta gépiesen a fémmonstrum, miközben bal optikája idegesen rángatózott. – Az emberi tényező hatékonysága nem éri el a kívánt szintet. Indokold meg a ritmusváltást!
Alinda megtörölte az izzadt homlokát, és lihegve nézett a zölden villogó diagnosztikai menüre. Nagymama közben olyan szorgalmasan és fapofával tekerte a saját generátorát, mintha legalábbis a kolónia teljes energiahálózatát a saját elnyűtt térdei tartanák életben. János-g534 a szomszéd padról vetett feléjük egy sokatmondó, feszült pillantást: a láthatatlan 'maradj veszteg' feliratot szinte rá lehetett volna festeni a homlokára.
– Nem ritmusváltás volt, csak görcs – vágta rá Alinda szaggatottan. – Az emberi láb néha nem követi a számtant.
– A görcs irracionális tényező – csipogta az Őrszem, majd hosszas mérlegelés után levonta a végkövetkeztetést: az ember egy olyan alacsony hatásfokú alkatrész, amit csak a kiszámíthatatlan hibái és makacs pontatlansága különböztet meg egy sima transzformátortól.