Véget nem érő történet

2222 · Szél-Kata

A 656-os fülke homálya

A csarnok fojtogató gőze nyers izzadságszagtól és megégett gépzsírtól nehezedett a tüdőre. Az L-lakó-szektorban a sorokba rendezett pedálgépek monoton zakatolása nem ismerte a nappal és éjszaka váltakozását; az itt sorvadó alanyok tekintete tompa volt, mozdulataik pedig végletesen kiszámíthatóak. Alinda a fal menti árnyékokba húzódva haladt előre, s a vészvilágítás gyenge, borostyánsárga fényében a gépágyak feletti számozásokat pásztázta, míg végül meg nem pillantotta a 656-os fülkét.
L656 teste ritmikusan lendült előre és hátra a fémvázas szerkezeten. A csuklójára szíjazott feszültségmérő hideg zöld fénnyel jelezte az elvárt teljesítményt, ám a fiú mozdulataiból hiányzott az élet: csupán egy alkatrész volt a kolónia gigantikus energia-háztartásában. Alinda óvatosan belépett a fülke szűk szektorába, s keze ráfonódott a fiú átforrósodott, izzadt vállára.
L656 nem riadt meg; feje lassan fordult oldalra, s elhomályosodó tekintetében a beletörődést egyetlen pillanatra felváltotta az észrevétlen felismerés melegsége.
– Nem lett volna szabad átjönnöd – suttogta a fiú, miközben a pedálok tovább forgtak a lába alatt. – Ha kiesem a megadott ütemből, az Őrszemek azonnal leválasztanak.
– Az ember nem egy darab rézhuzal, amit kicserélnek, ha kiég – felelte Alinda, s ujjai szorosan összefonódtak L656 elnyűtt kézfejével. – Nem a gépek ritmusa teszi a testet emberré, hanem az, amit a tilalom ellenére érezünk.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • orszemek

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.